Tüdőembóliáról akkor beszélünk, ha a szívből a tüdőbe vezető ütőerek egyikében érkatasztrófa, érelzáródás lép fel, azaz valamilyen idegen test akadályozza az oxigénben gazdag véráram útját.
A legtöbb esetben trombózisból származó vérrög áll a probléma hátterében, de embóliát okozhat például egy légbuborék, egy véráramba kerülő zsírcsepp, a daganatos sejtek, sőt még baktériumgyülem is állhat a háttérben.
Hogy megértsük a tüdőembólia súlyát, fontos legalább alapszinten ismerni keringési rendszerünk működését is. Az emberi élet egyik alapja, hogy szívünk oxigénben gazdag vért pumpáljon a szervezeten belül. Ezt az oxigént a vérünk a tüdőből veszi fel, ahová úgynevezett az tüdőartériákon keresztül tud áramolni, majd innen jut vissza a szíven át a testünkbe.
Időpontfoglalás A tüdőembólia gyakran halálos is lehet
A tüdőembólia során egy vérrög, vagy valamilyen más idegen anyag elakad a tüdőartériában, ami megakadályozza a vér áramlását, ezáltal azt, hogy a szervezetünk elegendő oxigénhez juthasson. Ez az állapot a tüdőembólia, ami rendkívül komoly probléma.
Kép forrása: Public Domain Pictures
Ha a tüdőartériák valamelyike elzáródik, a vérben lévő oxigén ellátottság azonnal csökkenésnek indul, ami tüdőkárosodást, valamint sejtelhalást idéz elő. Mindez ráadásul nagyon gyorsan történik.
Emiatt a tüdőembólia kialakulása után versenyfutás kezdődik az idővel, hogy a beteg mielőbbi kezelést kapjon. Bizonyos esetekben, ha egy nagyobb vagy több kisebb vérrög zárja el az artériát, így a beteg azonnal életveszélyes állapotba kerül.
Hogy kerül vérrög az artériába?
Adja magát a kérdés, hogy vajon honnan kerül vérrög a szervezetünkbe, ami aztán az artéria elzáródását, illetve az embólia kialakulását előidézheti? Az esetek többségében ezek a vérrögök a lábakban futó mélyvénákban keletkeznek akkor, amikor a vér áramlása a kérdéses testrészben jelentős mértékben lelassul.
Kifejezetten gyakori tehát abban az esetben, ha valaki sokáig ül vagy fekszik mozdulatlanul, tehát az ülőmunka, az utazás vagy a tartós fekvőbetegség általános problémaforrásként jelölhetők meg a vérrögképződés kapcsán.
Amennyiben a lábban kialakuló vérrög leszakad, de még helyben megakad, azt jellemzően mélyvénás trombózisnak nevezzük. Ha az érrendszerbe kerül, eljut a tüdőbe és ott akad el, akkor az a tüdőembólia.
Fontos, hogy amennyiben valaki a tüdőembólia tüneteit érzi magán, akkor haladéktalanul sürgősségi ellátásra van szüksége, tehát nincs idő orvosra várakozni vagy időpontot kérni, azonnal mentőt kell hívni és megkezdeni a szükséges beavatkozásokat.
A tüdőembólia tünetei
Amint az már az imént kiderült: a tüdőembólia nem egyik pillanatról a másikra alakul ki a szervezetben, hiszen legtöbbször nagyon jól felismerhető tüneteket produkál már akkor, amikor csak a vérrögképződés indult el.
Emiatt fontos elkülöníteni ezen a ponton
- az előzetes;
- és a sürgősségi tüneteket.
A tüdőembólia előzetes tünetei
Általánosságban a tüdőembóliát a szervezeten belül kialakult vérrög, a mélyvénás trombózis előzi meg. A vérrögnek a leszakadása és későbbi tüdőbe kerülése okozza a bajt.
Ezért lényeges már magát a vérrögképződést is időben felismerni, hiszen a mélyvénás trombózis jól kezelhető, és ezzel megakadályozható az embólia kialakulása. Jellemző tünetei közé tartozik:
- a lábak és a karok kellemetlen duzzanata, dagadása;
- az érintett végtagok érzékenysége, erőteljes fájdalma – különösen mozgatás közben;
- vöröses, minden esetben elszíneződött bőrfelület a problémás lábakon és karokon;
- láthatóan megnagyobbodott vénák a végtagokon;
- a problémás lábak és kezek kellemetlen melegségérzete, amit sokan a darázscsípés után jelentkező állapothoz hasonlítanak.
A tüdőembólia sürgősségi tünetei
Hogy a kialakult tüdőembólia konkrétan milyen tüneteket produkál, az páciensenként nagyon eltérő lehet.
Függ többek között a vérrög méreteitől, hogy pontosan hol okozott problémát a tüdőben, de például az egyes társbetegségek, különösen az olyan tüdőbajok, mint a COPD vagy az asztma egészen eltérő, súlyosabb jelenségeket is előidézhetnek a betegeknél.
Ami minden esetben azonos, hogy amint a tüdőartéria elzáródik, az első tünetek nagyon gyorsan jelentkeznek, és ilyenkor fontos a mentőszolgálat mielőbbi értesítése, hiszen az érintett személynek gyors beavatkozásra van szüksége.
A tüdőembólia sürgősségi tünetei közül a leginkább jellemzőek a következők:
- hirtelen fellépő nehézlégzés és légszomj;
- erőteljes mellkasi- és hátfájdalom, amit sokan egyfajta kellemetlen szorításnak írnak le;
- köhögés, amihez folyamatos inger, esetenként akár véres váladék is társulhat;
- leginkább a hirtelen fellépő tünetek, az ebből fakadó pánik és a légszomj miatt a fentiekhez erős verejtékezés társulhat;
- a kezdődő oxigénhiány és a pánikszerű reakció gyakran vált ki szédülést, esetenként ájulást is a betegből;
- a súlyosbodó oxigénhiány miatt a beteg ajkai és körmei gyakran hajlamosak az elkékülésre.
A tüdőembólia kialakulásának okai
Mozgásszegény életmód, tartós mozdulatlanság
A vérrög kialakulásának egyik legnagyobb ellensége, ha az emberi szervezet, egészen konkrétan a végtagok mozdulatlanok. Ilyenkor ugyanis a véráramlás jelentős mértékben lecsökkenhet az érrendszerben, ami súlyos következményekkel járhat.
Kép forrása: Wikipedia Commons
Tökéletes példaként lehetne itt felhozni a gyors- és lassú folyású patakokat. Ha a patak sodrása gyors, nincs üledékképződés, ha viszont lassú, akkor lerakja a hordalékot, szigeteket, akadályokat épít. Az érrendszer pontosan így működik: ha lelassul az áramlás, akkor ott beindul a véralvadás, ami kedvez a vérrögök kialakulásának.
A mozgásszegény életmód mellett nagy rizikófaktort jelent a tüdőembólia kapcsán a tartós kórházi-, vagy fekvést és ágynyugalmat igénylő kezelés, vagy az olyan hosszú utazás, ahol a betegnek tartósan ülnie kell – például buszon, repülőn vagy vonaton.
Fokozott véralvadás
Hogy vérrög alakuljon ki az emberi szervezetben, ahhoz elengedhetetlen fontosságú, hogy fokozott véralvadás lépjen fel az érrendszeren belül.
A véralvadás mértékét számos tényező befolyásolhatja, így a dehidratációtól és a dohányzástól kezdve, a különféle betegségeken át, a várandósságig és a friss műtéti beavatkozásokig bezárólag rengeteg állapot húzódhat meg a háttérben.
Amennyiben ilyen eset veszélye áll fenn, vagyis valamilyen külső ok hatására fokozott véralvadás lép fel, akkor elengedhetetlen tenni ellene, így megfelelő gyógyszerekkel és elővigyázatossággal ma már nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Az erek belhártyájának sérülését egyébiránt vénás katéterezés, kórokozók általi gyulladás, valamint vénákba fecskendezett idegen anyag – például kábítószer – is előidézheti.
Érrendszeri problémák, érfalkárosodás
Az érrendszeri betegségekre külön oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk akadályozni a vérrög, és ezáltal a tüdőembólia kialakulását. Az ok az, hogy az érfalaknak a belső károsodása minden esetben felületet biztosít az alvadó vérnek, így ott könnyebben képződik akadály, ami gyakran egyenes következménye a vérrög megjelenésének.
Az érfalak károsodását a legtöbb esetben valamilyen külső sérülés idézi elő, így nagyobb ütéstől például az ér belső fele elpattanhat, kitüremkedhet, ami ideális közeg a vérrögök számára.
Noha kifejezetten ritka eset, azonban nemcsak vérrögök zárhatják el a tüdőartériát, hanem más érrendszerbe került idegen anyagok is. Példának okáért egy csonttörés során könnyedén zsír vagy légbuborék juthat a véráramba, ami ebből a szempontból szintén rendkívül veszélyes.
Fogamzásgátló és egyéb gyógyszerek mellékhatásai
Végül, de közel sem utoljára fontos kiemelnünk a sorból azokat a gyógyszereket is, amelyek vérrögképző mellékhatással rendelkeznek. A legveszélyesebbek ebből a szempontból a fogamzásgátló készítmények.
Különösen problémásak azok a típusok, amelyek drospirenont tartalmaznak, hiszen ez az összetevő tudja a leginkább serkenteni a véralvadást, illetve az ebből fakadó vérrögképződést.
Azt azonban fontos hozzátenni, hogy ez egy ritka mellékhatás, és egyre több fogamzásgátló készítmény előállításánál odafigyelnek rá a gyógyszergyártók. Ezen felül több olyan gyógyszer is található a piacon – zömmel receptre kapható változatok –, amelyek fokozzák a véralvadást és a vérrögképződést.
Szedése előtt a kezelőorvos rendszerint tájékoztatja a pácienseket a mellékhatásokról, szükség esetén pedig vérhígító készítményt is javasol kiegészítésként.
A tüdőembólia diagnózisa
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bármilyen tünet, ami vérrögképződésre vagy kialakult tüdőembóliára utal, az azonnali sürgősségi ellátást igényel, így a mentőszolgálat riasztása ilyenkor életbevágó fontosságú lehet. Amennyiben a páciens orvoshoz kerül, az gondoskodik a szükséges beavatkozásokról, illetve megkezdődnek a tüdőembólia diagnózisához kapcsolódó vizsgálatok is.
Elsőként mindig fizikális vizsgálatra kerül sor
A páciens panaszainak és tüneteinek meghallgatását követően a szakorvos jellemzően a fizikális vizsgálattal kezdi meg a tüdőembólia feltárását.
Ennek részeként a végtagokat, a karokat és a lábakat veszi szemügyre az egyértelmű tüneteket keresve, mint amilyen a dagadás vagy az elszíneződések. Ezen felül ellenőrzi a végtagok melegségét, illetve fájdalmát, valamint érzékenységét egyaránt.
A tünetek ismerete azonban a legtöbbször nem elegendő a pontos diagnózishoz, ezért gyakran további vizsgálatokra van szükség.
Képalkotó vizsgálatokkal lehet pontosítani a diagnózist
A fizikális vizsgálatot követően az egyik legáltalánosabb segítség a tüdőembólia diagnosztizálásában a Doppler-ultrahangos vizsgálat. Ezzel könnyedén fel lehet mérni a végtagokat érintő érrendszer véráramlási problémáit.
Ezen felül gyakran van szükség tüdőembólia esetén egy általános mellkasi röntgenfelvételre is. Nagyon fontos, mert már ez az egyszerű vizsgálat segíthet abban, hogy az elakadt vérrög helyzete és mérete láthatóvá váljon.
Kép forrása: kalhh/pixabay.com
Bár nem képalkotó eljárás, de minden esetben fontos, hogy ezeket kiegészítse egy EKG-vizsgálat is, ami jelentős segítség lehet a betegség feltárásában, emelett pedig aborvizsgálatokra is szükség van.
A CT angiográfia akkor hasznos, ha az egyszerű mellkasi röntgen nem tud megmutatni minden fontos részletet a tüdőembólia kapcsán. Sokkal pontosabb képet ad, hiszen a véráramba kontrasztanyag kerül, ami segíti a részletesebb megjelenítést.
A felvételen láthatóvá válik a tüdő teljes erezete, a szerv vérellátása, valamint az is pontosan megjelenik, hogy a vérrög mekkora kárt okozott, hol található, illetve mely részeket érint a szervezeten belül.
A tüdőembólia kezelése
A vérhígító gyógyszerek a legfontosabbak
Gyakran még nincs pontos diagnózis, csak tüdőembólia-gyanú, és az orvosok rögtön vérhígító készítményeket adnak a beteg számára, ami nem meglepő, hiszen ez a kezelés egyik legfontosabb eleme.
Ezek a gyógyszerek nemcsak azt tudják megakadályozni, hogy a meglévő vérrög esetleg tovább növekedjen a szervezetben, hanem többek között azt is, hogy újabb vérrögök keletkezzenek az érrendszeren belül.
Általános tévhit, hogy a vérhígító készítmények feloldják a vérrögöket. Ez ebben a formában nem igaz, ezt a test természetes belső reakciói végzik el, a gyógyszerek csak elősegítik a folyamatot. Adagolásukra nagyon oda kell figyelni, mert az egyik mellékhatásuk, hogy túl hígítják a vért, amitől belső vérzés alakulhat ki.
Vérrögoldó gyógyszerek
Itt fontos megjegyezni, hogy nagyon súlyos, életveszélyes helyzetekben a kezelőorvos vérrögoldó gyógyszereket is adhat a betegnek, amelyek tipikus eseti orvosságok, és csak a legvégső esetben nyúlnak hozzájuk.
Ezek a szerek segítenek gyorsan feloldani a vérrögöt, ami előidézte az életveszélyes helyzetet, ugyanakkor mellette számos mellékhatást generálnak, például súlyos vérzéseket. Ezért használják ezeket kizárólag vészhelyzet esetén.
A katéteres beavatkozás sokszor életmentő lehet
A vérhígító alkalmazása sok esetben közel sem elég ahhoz, hogy a tüdőembóliát kapott beteg állapota stabilizálódjon. Ilyenkor életmentő fontosságú lehet a katéteres beavatkozás, ami egyfajta sürgősségi módszer az orvosok kezében.
A lényege, hogy valamelyik artérián – jellemzően a karon vagy a combon keresztül – egy érsebész vékony, csőszerű katétert vezet az embóliát kiváltó vérröghöz. Ez azért fontos, mert a katéteren keresztül a vérrög gyakran eltávolítható, vagy közvetlen gyógyszer-befecskendezéssel feloldható lesz.
A beavatkozás nem veszélytelen, ugyanakkor nagyon hatásos, mindemellett pedig fontos, hogy utána mozgásszervi és légzésrehabilitációs kezelést kapjon a beteg.
Kompressziós harisnya
Szintén egyfajta kezelési és megelőzési formulának nevezhető az úgynevezett kompressziós harisnya. Egy speciális gyógyászati segédeszközről van szó, ami szorosan, gyakorlatilag nyomás alatt tartja az alsó lábszárat a bokától a térdig.
A kiegészítő célja, hogy ne tudjon nagyobb mennyiségű vér felgyülemleni az érintett végtagokban, ami a vérrögképződés tekintetében kulcsfontosságú. Köztudott, hogy a tüdőembóliát a legtöbb esetben a láb ereiben kialakult vérrögök idézik elő, tehát a kompressziós harisnyával nagyon hatékonyan meg lehet előzni a problémát.
Megelőzhető a tüdőembólia?
Mint valamennyi szerzett betegség, úgy természetesen a tüdőembólia is megelőzhető. Mivel a betegség hátterében a lábak mélyvénáiban kialakuló vérrögök állnak, ezért a legfontosabb cél, hogy ezt valahogyan megakadályozzuk.
Általánosságban elmondható, hogy a tüdőembólia kezelésének és megelőzésének módszerei között könnyedén párhuzamot húzhatunk. Példának okáért a tüdőembólia megelőzésében is fontos szerepet játszik
- a rendszeres testmozgás vagy gyógytorna;
- a vérkeringést serkentő és vérhígító gyógyszerek szedése;
- és a kompressziós harisnya alkalmazása egyaránt.
Amennyiben vérrögképződési hajlam merül fel a szervezeten belül, ezekkel a módszerekkel rengeteget tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki tüdőembólia a szervezeten belül.
A fentiek közül kiemelendő ugyanakkor a testmozgás, ami manapság különösen nagy probléma, hiszen az emberek többsége mozgásszegény életmódot folytat, így meg kell találni a módját, hogy az ülőmunkát, a sok utazást valamilyen mozgással egészítsük ki.
Amennyiben vérrögképződési vagy tüdőembóliával kapcsolatba hozható betegsége van, akkor ne habozzon felkeresni minket! Érsebészeti és belgyógyászati magánrendelésünk is az Ön rendelkezésére áll!
Időpontfoglalás