Az asztma egy krónikus légzőrendszeri betegség, amely során a légutak időszakosan begyulladnak és összehúzódnak, ami nehezített légzést és köhögést okoz. Az asztma tünetei közé tartozik a légszomj, a zihálás és a mellkasi szorító érzés, melyek kiváltó okai között lehetnek allergének, irritáló anyagok vagy akár a fizikai terhelés is.
Asztmáról akkor beszélünk, amikor a légutak beszűkülését a hörgő-nyálkahártya speciális gyulladása miatti duzzanat és a hörgők simaizomzatának görcsös összehúzódása eredményezi. A kilégzés nehezítettsége miatt ilyenkor nehézlégzés és fulladás lép fel, a beteg nem képes friss, oxigénban gazdag levegő beszívására.
Az asztma előfordulása
Az asztma egy olyan krónikus légzőrendszeri betegség, amely világszerte elterjedt, és bármely életkorba tartozó egyént érinthet. Az asztma előfordulása egyre növekszik a fejlett országokban, de ugyanakkor már a fejlődő országokban is megfigyelhető az esetek számának növekedése. A betegség gyakrabban fordul elő gyermekkorban, de felnőtteknél is jelentkezhet.
Az asztma összefüggésbe hozható környezeti tényezőkkel, például a városi légszennyezéssel és a dohányzás szokásával. Emellett genetikai faktorok is szerepet játszanak az asztma kialakulásában; azoknál, akiknek a családjában már előfordult a betegség, nagyobb az esélye annak, hogy saját maguk is asztmásokká válnak.
Hazánkban a megbetegedések száma közelíti az össznépesség 5 százalékát, az esetszám itthon is növekedést mutat. Ez összefügg az allergiások növekvő számával, valamint azzal, hogy a kezeletlen légúti allergiásoknak egy jelentős részénél egy idő után asztma alakul ki.
Az asztma okai
Az okok között az egyik legfontosabb, hogy az asztmás beteg légutai az átlagosnál érzékenyebbek a hétköznapi ingerekre, amelyekre gyulladással reagál a beteg szervezete.
További, már említett rizikófaktor az is, ha már volt asztmás korábban a családban. Magának a rohamnak a közvetlen kiváltó oka lehet megterhelő fizikai munka, stressz, virágpor, házi por, állatszőr, stb.
A nyálkahártya gyulladása duzzanattal, valamint nyák kiválasztásával jár. A gyulladt állapotú légutakban jelenlévő aktív fehérvérsejtek a hörgők simaizomzatát görcsös összehúzódásra késztetik. Az így létrejött szűkületen kívül további probléma, hogy a mellkasi nyomás nagyobb a kilégzéshez szükséges légköri nyomásnál, így nem lehet megfelelően kilélegezni az elhasznált levegőt.
Az asztma tünetei
A tünetek meglehetősen jellegzetesek. Szorító érzés a mellkasban, fulladás, rohamokban jelentkező nehézlégzés, amelyhez megnyúlt, sípoló kilégzés társul. Az asztma korai tünete gyermekeknél a viszkető érzés a mellkas és a nyak tájékán.
Nem mindig jelentkezik, de előfordul a görcsös, rohamokban fellépő köhögés, jellemzően fizikai aktivitás, sportolást követően. Az asztmás köhögést az különbözteti meg más köhögésekről, hogy ilyenkor mindig a kilégzés nehezített.
A gyulladás mint tünet jellegzetessége az asztmánál, hogy hátterében nem mutatható ki kórokozóként vírus vagy baktérium, valamint nem gyógyul idővel.
Kép forrása: NIH Image Gallery/Flickr
A legtöbb beteg a kezdeti, enyhe tüneteket produkáló stádiumba tartozik, azonban magasra tehető ebből a csoportból azok száma, akik a későbbiekben érintetté válnak súlyos, életveszélyes fulladásos rosszullétekben, rohamokban.
Sokszor a tünetek enyhesége miatt fel sem merül az asztmás személyben, hogy beteg lenne, csak az elhúzódó köhögés, illetve a fizikai aktivitás idején fellépő légzésnehézségek késztetik arra, hogy végül szakorvoshoz forduljon.
Ez azért is problémás, mivel a légúti nyálkahártyában maradandó károsodásokat okozó gyulladás már az asztma kezdeti szakaszában megjelenik. Fontos tehát felhívni a figyelmet arra, hogy asztmagyanús tünetek észlelésekor minél előbb orvoshoz kell fordulni.
Az asztma diagnózisa
A diagnosztizáláshoz, valamint a betegség stádiumának megállapításához értékelni kell a fennálló tüneteket, továbbá részletes légzésfunkciós vizsgálatokra is szükség van. Ennek egyik eszköze a fizikai megterhelés utáni vitálkapacitás mérése.
- Orvosi anamnézis: Az orvos először megkérdezi a pácienset a tüneteiről, azok kezdetéről, gyakoriságáról, súlyosságáról, és egyéb esetlegesen kapcsolódó egészségügyi problémákról.
- Fizikai vizsgálat: Az orvos megvizsgálja a páciens légzését, hallgatja a tüdőt sztetoszkóppal, és keresi az esetleges légzési nehézségek jeleit.
- Tünetek naplózása: Az orvos javasolhatja, hogy a páciens vezessen naplót a tünetekről és azok gyakoriságáról. Ez segíthet az asztma súlyosságának megítélésében és a diagnózis megerősítésében.
- Spirometria: Ez a legfontosabb teszt az asztma diagnózisához. A spirometria méri a légzési kapacitást, beleértve a tüdőszellőzést és a légzési sebességet. Az asztma esetén a légzési funkciók csökkentek lehetnek.
- Bronchodilatációs teszt: Ezt a tesztet alkalmazhatják a spirometria után. A páciens egy bronchodilatátort (általában albuterol) inhalál, majd újra megmérik a légzési kapacitást. Ha a tüdőkapacitás jelentősen javul, az asztma gyanúját erősíti.
- Allergiavizsgálat: Az allergiavizsgálatok segíthetnek az asztma kiváltó okainak meghatározásában, például az allergénekre való érzékenység tesztelésével.
- Egyéb tesztek: Az orvos más speciális teszteket is rendelhet, például röntgenfelvételt vagy CT-vizsgálatot, hogy kizárja egyéb légzőrendszeri problémákat.
Az asztma kezelése
A kezelés tüneti jellegű, melynek során a hörgőgörcs és a gyulladás megszüntetésére kell törekedni. Az asztma alapja a gyulladás, ezért a kezelésnek leginkább a gyulladáscsökkentésre, megelőzésre kell irányulnia.
Erre ma már modern inhalációs szteroidok állnak rendelkezésre, amelyek belégzéssel közvetlenül a légutakba juttathatók. Ezek használata azért is előnyös, mivel így a bevitt gyógyszerek mennyisége is csökkenthető.
A gyulladáscsökkentő terápiára folyamatosan szükség van. Az adagolást a szakorvos a tünetek gyakorisága, illetve a légzésfunkciós értékek alapján dönti el. Súlyosabb esetekben ezt ki lehet egészíteni hörgőtágító hatású készítményekkel, melyet a szteroidokkal kombinálva, akár egyszerre is lehet alkalmazni.
Megelőzés és alkalmazkodás
Azokban a családokban, ahol genetikai hajlam is megfigyelhető és valamilyen allergén okozza az asztmát, már gyermekkorban nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre.
Amennyire lehet, kerülni kell a kontaktust a szóba jöhető allergén anyagokkal, a már fellépő allergiás tünetek kezelését pedig időben el kell kezdeni. Ha a betegség már kialakult, akkor a tüneteket kiváltó okok elkerülésére kell odafigyelni.
Kép forrása: StockVault
Ennek egyik tipikus példája, amikor a nehézlégzéses rohamokat fizikai terhelés váltja ki, ilyenkor előzetes gyógyszerbevétellel tudjuk azt megelőzni. A mozgás abbahagyása semmiképpen sem javasolt, mivel az elhízáshoz és egyéb betegségek kialakulásához vezethet. Bármilyen mozgásformáról is legyen szó, igyekezzünk azt a szabadban, tiszta, friss levegőn végezni.
A beteg állapotának szintén nem kedvez a dohányfüst jelenléte, ezért az ilyen környezetben való tartózkodást ugyancsak kerülni szükséges. Ha már kialakult a betegség, fel kell készülni arra, hogy a nehézlégzéses rohamok során higgadtak maradjunk, valamint – a gyógyszerek használatán túl – megfelelő légzéstechnikával reagáljunk a tünetekre.
Különösen a kisebb gyermekek esetén szükséges a szülői jelenlét és megnyugtatás. Le kell győzni ilyenkor az idegességet, nyugodtnak kell maradni. Meg kell tanulni, hogy a levegő után való ideges kapkodás ront a helyzeten, mivel ilyenkor a kilégzés a nehezített. Ennek megfelelően a beteget a levegő lassú és egyenletes kifújására kell biztatni.
Ha van lehetőség, hanyatt kell feküdni vagy félig ülő testhelyzetet kell felvenni, a felsőtestet pedig valamilyen kényelmet biztosító tárggyal megtámasztani.
Az asztma, bár igen kellemetlen és ijesztő tud lenni, mégis lehetséges mind a kezelése, mind a lassú adaptáció hozzá, hogy az életminőséget tartósan és súlyosan nem rontva lehessen vele együtt élni.
Időpontfoglalás