A COPD-ről röviden
A COPD (ami az angol elnevezés, a Chronic Obstructive Pulmonary Disease rövidítése), azaz a krónikus obstruktív tüdőbetegség a légzőrendszer lassú, egyre jobban súlyosbodó, gyógyíthatatlan betegsége. Olyan gyulladásos kórfolyamat, ami a tüdőtágulás és az idült hörghurut egyidejű jelenlétével jár. Az előbbi a tüdőhólyagocskák folyamatos összeolvadásával járó pusztulását jelenti, míg az utóbbi a légutak hörgőinek beszűkülésével, fokozott váladékképződéssel járó tünetcsoportja.
A COPD előfordulása
A COPD elsősorban a dohányosoknál, azon belül is a 40 éven felülieknél jelentkezik leginkább. A világban több tízmillió beteget érint, ezek között Magyarországon is 450.000 és 500.000 közötti lehet a COPD-vel küzdők száma. A dohányzóknál körülbelül 15%-nyi azok száma, akiknél a betegség kialakul.
A COPD okai
A kiemelkedő szerep a betegség kialakulásában egyértelműen a dohányzásnak jut. Ezt világosan alátámasztja az a tény, hogy a COPD-ben szenvedő betegeknek csak körülbelül a 10%-át teszi ki azok száma, akik nem dohányoznak.
A dohányosokon kívül veszélyeztetettek még azok a személyek is, akik valamilyen poros, mérgező gázokkal terhelt, szennyezett levegőjű körülmények között dolgoznak. Jellemzően ilyen területek a bányászat vagy a vegyipar.
Szintén gyakrabban fordul elő a betegség azoknál, akik gyermekkorban többször is légúti fertőzéseket kaptak el.
Végül meg kell említeni a családi halmozódást is, ami egy genetikailag meghatározott hajlam révén alakul ki. Itt egy olyan, vérben található enzim, az alpha-1-antitripszin (AAT) hiányáról van szó, melynek az a szerepe, hogy gátolja az elasztázt. Az elasztáz ugyanis a tüdőhólyagocskák rugalmas falának felépítésében résztvevő, a rugalmas szöveti rostokat alkotó elasztin nevű fehérje lebontását végzi. Ez a genetikai hiba, azaz az AAT hiánya csak nagyon ritkán fordul elő.
A COPD tünetei
Mivel a COPD diagnózisa csak akkor állítható fel, ha az idült hörghurut és a tüdőtágulás tünetei egyszerre jelentkeznek, ezért a betegséget ezeknek a betegségeknek a tünetei jellemzik.
Az idült hörghurutra jellemző, hogy a beteg folyamatosan, azaz legalább két egymást követő évben, három hónapon át köhög, amihez köpetürítés társul. Ez a fokozott váladéktermelés a tüdő egyik védekező mechanizmusa az oda érkező szennyezett levegő révén bekerült káros anyagokkal szemben. Ezeket az anyagokat ugyanis a tüdő a légcsőben és a hörgőkben termelődő nyákos váladék segítségével próbálja eltávolítani. A szennyező anyagokkal átszőtt váladék a csillószőrök mozgása révén a szájüreg felé halad.
Az idült hörghurutnál a váladék színe fehéres jelleget ölt, ami eltérő a fertőzések során létrejövő sárgás vagy zöldes árnyalatú váladéktól. Az idült hörghurut súlyosbodásakor – főként a dohányfüst hatására – jellemző az obstruktív, azaz elzáródásos hörghurut kialakulása. Ennek során a csillószőrök pusztulása, párhuzamosan pedig a nyálkahártya alatti nyáktermelő mirigyek szaporodása figyelhető meg.
Ennek következtében a váladéktermelés megnő, annak állaga sűrűbb és tapadósabb lesz. Később a gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszó fehérvérsejtek is megjelennek. Érzékennyé válik a gyulladt hörgőnyálkahártya. Elsősorban a kilégzés válik nehezítetté. Eleinte a nehezített kilégzés, illetve a légutak beszűkülése csak fizikai aktivitás hatására jelentkezik, később azonban már nyugalmi helyzetben is felléphet a légszomj.
A tüdőtágulásnál szintén légszomj következik be, mivel ilyenkor a tüdő szövetének gyulladása következtében a tüdőhólyagocskák visszafordíthatatlan összeolvadása, roncsolódása alakul ki.
A köhögés rendszerint a reggeli órákban tör rá a betegre, mivel a légzőrendszerben ekkora jelentősebb mennyiségű váladék gyűlik össze az éjszaka folyamán.
A fentebb említett tünetek súlyosbodására kell számítani, ha a COPD mellett különböző légúti fertőzések is megjelennek a betegnél.
A COPD diagnózisa
A megfelelő diagnosztizáláshoz mindig alaposan tisztázni kell a kórelőzményt. Ki kell kérdezni a beteget a tünetekről, a köhögés jellegéről, kezdetéről, gyakoriságáról. Az életkörülményeket is tisztázni kell, fennállnak-e valamilyen munkahelyi ártalmak, dohányzás jelen van-e az érintett életében, akár aktív, akár passzív formában. Gyermekkorában gyakoriak voltak-e a légúti fertőzések
Ezt követik a fizikai vizsgálatok. Fontos a beteg légzésének, az annak során hallható hangoknak a megfigyelése. A tüdőtágulást külső jelei is látszódhatnak, igaz, hogy ezek már csak súlyos, előrehaladott állapotban. Ilyen például az alacsonyan álló rekeszizom, a tágult mellkas, belégzéskor pedig az alsó bordaközök behúzódása. Szintén csak súlyos állapotnál értékelhető diagnosztikai eszköz a rutinvizsgálatnak számító röntgenvizsgálat. A felvételeken a szövethiány képe is megfigyelhető, amit a léghólyagocskák pusztulása okoz.
A vizsgálati módszerek közül a legfontosabb a légzésfunkció-vizsgálat, vagy más néven az úgynevezett spirometria, ami a légzés különböző fizikai paramétereinek mérésére alkalmas. A betegség szempontjából a két legfontosabb adat a FEV1 (forced vital capacity in 1 second), azaz az erőltetett kilégzéskor egy másodperc alatt kilélegzett levegőtérfogat, valamint a FEV1/FVC (FEV1/ forced vital capacity), azaz a légút szűkületét jelző érték. Ha csak egyszerű hörghurutról van szó, akkor a normál értékekhez képest nem mutatkozik eltérés.
A dohányzás már a betegség tüneteinek megjelenése előtt csökkenti a tüdő teljesítményét, ennek ténye a tüdő teljesítményének 3-5 évente történő vizsgálatával kimutatható. A COPD jelének minősül, ha a FEV1 értéke meghaladja a korral járó normális éves, 30 ml-es térfogatcsökkenést.
A vizsgálat azért kiemelten fontos, mert a COPD felismerése sokáig meglehetően nehéz, a mérséklet fizikai megterheléskor jelentkező légszomj már a betegség előrehaladott állapotáról árulkodik. A COPD vélhetően jelen van a páciensnél, ha az illető a levegőt legalább hat másodpercig képes kifújni, közben pedig sípoló hang figyelhető meg.
Ha a tüdőtágulás fiatal korban lép fel, gondolni kell a genetikai okokból fennálló AAT-hiányra, ennek kimutatására a vérvizsgálat ad lehetőséget.
Súlyosabb esetben az imént említett alapvizsgálatokat továbbiakkal kell kiegészíteni. Ezek közé tartozik például az EKG vagy a vérgáz-analízis is. Utóbbi során egy objektív érték mutatja meg a beteg állapotát, ami a később szükséges oxigénterápia alkalmazása miatt fontos. Az előrehaladott állapotoknál a légzésfunkció-vizsgálat részét képezi a reziduális volumen érték megállapítása is, ami alapján megtudható, mennyi levegő marad a tüdőben kilégzést követően.
Ahhoz, hogy a COPD-t el lehessen különíteni az asztmás nehézlégzéstől, hörgőtágító adatnak be a beteggel, majd 10 perccel később megismétlik a légzésfunkció-vizsgálatot. Ha a gyógyszer nem befolyásolja érdemben az újbóli értékeket, akkor az asztma kizárható.
A COPD kezelése
Mivel a betegség gyógyíthatatlan, ezért a kezelés arra irányul, hogy megakadályozza a légszomj és a fulladás kialakulását, illetve hogy mérsékelje, lassítsa a légzés előrehaladó romlását. A kezelés a beteg aktív közreműködését is igényli, mivel annak sikerességének egyik alapfeltétele a dohányzásról való teljes és azonnali leszokás. Ha ez nem történik meg, a leghatékonyabb kezelés sem képes arra, hogy a beteg állapotának romlását megállítsa.
A fulladás és a légszomj megelőzésére irányuló hörgőtágító terápia alapja a Nemzetközi Tüdőgyógyász Társaság által megalkotott protokollra (GOLD-standard), valamint a Magyar Tüdőgyógyász Társaság által megfogalmazott COPD terápiás irányelvekre épül.
A hirtelen jelentkező légszomjra, fulladásra alkalomszerűen használható, gyorsan, de rövidebb ideig ható gyógyszert, az úgynevezett béta-2-agonistákat alkalmaznak, melyek a simaizmok ellazulását a szimpatikus idegrendszeri béta-2-receptorokra hatva érik el. Nagyon körültekintően kell ugyanakkor használni őket, mivel túladagolásuk esetén súlyos szívproblémák, többek között szívritmuszavarok léphetnek fel, de fejfájás is lehet a kellemetlen mellékhatások között.
A két fentebb ismertetett szer kombinált formában is alkalmazható, azonban a pontos kezelési forma a betegség állapotától, a tünetek súlyosságától és a FEV1-érték alapján határozza meg a szakorvos. Ha a FEV1 érték 60% feletti, akkor általában elegendőek az antikolinerg szerek, ha viszont ez az érték 40 és 60% közötti, akkor már a béte-2-agonisták alkalmazása is szükséges lehet.
A hörgőtágító készítmények többségét a beteg a minél nagyobb hatékonyság érdekében egy egyszerű kis adagolós inhalálókészülékből közvetlenül a tüdejébe szívja be. Az alapkezelés kiegészíthető úgynevezett nyújtott hatású, szájon át szedhető teofilinnel is, amik akár 12-24 órán át is hatékonyan fejtik ki hatásukat, megelőzik az éjszakai, hajnali fulladást. Tágítják a hörgőket, serkentik az agyi légzőközpontot, növelik a légzőizmok erejét, de a hörgőnyálkahártya gyulladását is csökkentik. Szedésüknél, valamint hatékonyságuknál figyelembe kell venni, hogy egyes gyógyszerekkel párhuzamosan egyáltalán nem szedhetők, míg más szerek mérsékelhetik a hatékonyságukat.
A fentebb ismertetett készítményeket hatékonysági és praktikussági okokból jellemzően kombinálva alkalmazzák. Ezekben a kombinációkban ma már a szteroid gyulladáscsökkentők is helyet kapnak.
Köhögéscsillapítókat csak indokolt esetekben, akkor is csak rövid ideig lehet adni, mivel a légutak öntisztulását inkább hátráltatják, mint segítik, ezzel is súlyosbítva a beteg állapotát. A váladékoldó, köptető szerek alkalmazása nem káros, ugyanakkor csak tüneti kezelést jelent, a betegség lefolyását nem lassítja.
Előfordulhat, hogy antibiotikumok adása is szükségessé válik. Ez akkor válik indokolttá, ha a légutak fokozottan érzékenyek, és valamilyen fertőzés hatására a váladék gennyessé válik és a betegnél láz jelentkezik.
A COPD súlyosabb, a vér tartósan alacsony oxigéntartalmával járó állapotában már folyamatos oxigénterápia is a kezelés részét kell, hogy képezze. Ezt a korábban már említett vérgáz-analízis alapján határozzák meg. A betegnek ilyenkor legalább napi 15 órán át oxigéndús levegőt kell belélegeznie orrszondán át. A vér által szállított oxigénszint így oly mértékben növekszik meg, ami már jelentősen javítja az életkörülményeket és a beteg életét is meghosszabbítja.
Ma már nagyon modern és korszerű készítmények érhetők el, melyek jelentősen tudják javítani a beteg életkörülményeit. Klinikánk fül-orr-gégészeti magánrendelésén a pontos diagnózis felállítását követően az Önnek leginkább megfelelő szert fogja javasolni szakorvosunk.
Az állapotjavulás eléréséhez fizikoterápiai eljárások, például gyógytornász segítségével elsajátított gyakorlatok alkalmazása is nagyban hozzájárulhat. Olyan testhelyzetek is megtanulhatók, amik eredményesen enyhítik a légszomjat. Szintén jótékony hatással bír a rendszeres, az aktuális egészségi állapottal összhangban lévő testmozgás is.
A COPD kórlefolyása, gyógyulási esélyei
A helyzet romlására utal, ha a beteg egyre gyakrabban fullad, köhögése, a mellkasi szorítás erősödik, a váladék egyre többször felszaporodik, valamint a fizikai teljesítmény fokozatosan csökken. A szövődmények megjelenése – például tüdőgyulladás, egyéb fertőzések –értelemszerűen szintén a betegség előrehaladott állapotára utalnak. Ha nem szűnnek meg a tüdőt érő káros szennyeződések, illetve a kezeletlenek maradnak az egyéb tüdő- és keringési betegségek, szintén rosszabbodásra kell számítani.
A tüdőtágulás eredményeként hosszabb távon a tüdőben és a kisvérkörben megnövekszik a vérnyomás, ami a jobb oldali szívfél túlterheléséhez vezet. Ennek és az elégtelen oxigénellátottságnak a következménye a szívkárosodás lesz. A legsúlyosabb helyzetben olyan életveszélyes állapotok léphetnek fel, mint a szívelégtelenség- vagy leállás, továbbá a légzőizmok kimerülése. Az ilyenkor fellépő súlyos fulladásra extrém esetben az úgynevezett paradox légzés utal. Ennek jellemzője a mellkasi és a hasi légzés váltogatása gyors levegővétel kíséretében. A beteg szokatlan testhelyzetet felvéve fokozottan használja légzési segédizmait, ami rendkívül megterhelő a rekeszizom számára. A jobb szívfél elégtelenségére az ödémás láb, a dagadt bokák, fáradtság és fulladás utal.
Ha valakinél ilyen fulladást tapasztalunk, ahhoz mindenképpen orvost kell hívni, aki az első ellátást követően a megfelelő szakintézetbe utalja a pácienst. A helyszínen lévő segítő személynek ellenőriznie kell, hogy a beteg bevette-e az előírt gyógyszeradagját. Semmilyen fektetést nem kell alkalmaznunk, mivel az érintett ilyenkor felveszi a számára legkedvezőbb testhelyzetet. Biztosítani kell még ilyenkor a friss levegőt ablaknyitással, a légzéskönnyítést a az esetleges feszes ruházat meglazításával. A vészhelyzet esetére előírt gyorshatású készítményt mielőbb adjuk oda a betegnek, de ebben az esetben is figyelni kell a túladagolás okozta veszélyekre.
A COPD megelőzése
A leghatékonyabb megelőzés a dohányzás minden formájának elkerülése. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a genetikai halmozódás veszélye fennáll-e, mivel ilyenkor még inkább el kell kerülni a hajlamosító tényezőket.
Ha a betegség már kialakult, akkor a lehetséges szövődmények megelőzésére kell koncentrálni, valamint az életmódban történő változtatásokkal kell javítani az életminőségen. Az előbbi esetében elsősorban a legyengült immunvédelemmel bíró légutak különböző fertőzések elleni védelmére, azaz az influenza vagy a tüdőgyulladást előidéző Pneumococcusok elleni védőoltás beadatására kell gondolni.
Az életminőség javítására a különböző élethelyzetekben való nagyobb odafigyelés és különböző tanácsok betartása teljes mértékben alkalmas.
Például az étkezésre mindig hagyjunk megfelelő mennyiségű időt és teremtsünk nyugodt légkört. Kerüljük a puffasztó ételeket, mivel ezek a rekeszizmot felnyomva nehezítik a légzést. A nagy étkezések sem tanácsosak, inkább kevesebbet együnk, naponta többször.
A fulladás és a teherbíró képesség csökkenésének hatására szorongás alakul ki, ami felületes légzést és újbóli fulladást eredményez. Hogy ezeket a helyzeteket elkerüljük, válasszuk ki azt a mozgásformát, mozgásmennyiséget, ami a teherbírásunknak megfelelő.
A betegség rányomhatja bélyegét a beteg szexuális életére is, mivel a közösülés során szintén fulladás léphet fel. Erről őszintén beszélni kell társunkkal és közösen olyan szexuális életet kell kialakítani, ami nem vezet fulladáshoz. Az együttlétet megelőzően körülbelül fél órával érdemes a hörgőtágító gyógyszer bevétele.
Időpontfoglalás