A szédülésről röviden
A szédülés mindig egy tünet, ezért ki kell deríteni, hogy milyen betegség áll annak hátterében. Orvosi szempontból megközelítve egy olyan állapotról van szó, melynek során a beteg teste és a körülötte lévő tér egymáshoz viszonyított helyzetének érzete megváltozik. A laikus beteg akár több olyan állapotot is szédülésként azonosít, ami nem kifejezetten ebbe a kategóriába tartozik. A páciens kikérdezésével a szakorvos feladata az, hogy megállapítsa, milyen típusú szédülésről van szó, ebből ugyanis következtetni lehet, hogy milyen típusú betegséggel állunk szemben.
A legjellemzőbb a forgó jellegű szédülés, ami tipikusan neurológiai jellegű problémára utal. A másik típus jelentkezésekor olyan bizonytalanságérzés lép fel a betegnél, ami az ittas állapothoz és az ahhoz társuló bizonytalan járáshoz hasonlítható.
A szédülés előfordulása
Nincs olyan ember, aki ne szédült volna már életében, mivel azonban ezt a tünetet számtalan betegség és állapot előidézheti, ezért a kiváltó októl nagy mértékben függ magának a szédülésnek a gyakorisága is.
A szédülés okai
A forgó jellegű szédülések közel 80%-a az egyensúlyozó szerv betegségével vagy annak valamilyen idegrendszeri kapcsolatának zavarával hozható összefüggésbe. Ez utóbbi során az egyensúlyozást érzékelő központi idegrendszeri struktúrák nem megfelelő működése eredményezi a szédülést. Ennek oka lehet gyulladás, például az egyensúlyozó ideg gyulladása, de meg kell említeni a szklerózis multiplexet, a stroke-ot, vagy egy központi idegrendszerben létrejött daganatot. A migrén és az epilepszia ugyancsak képes szédülést okozni. Forgó jellegű szédülést produkál az úgynevezett Menier-szindróma is, ami egy fül-orr-gégészeti, neurológiai tünetegyüttes.
A fül-orr-gégészeti betegségek között kell még említeni a középfülgyulladást is, ami szintén szédülést okozhat.
Előidézheti továbbá egy bizonyos testpozíció is, ami tipikusan a fej mozgatásával provokálható. Ez a típus inkább reggel jelentkezik intenzívebb formában, majd később a nap folyamán enyhülő tüneteket mutat. Sokszor kíséri hányinger, hányás.
A kiváltó okok között kell említeni a nyaki gerincben fellépő degeneratív elváltozásokat, melyek révén a nyaki izomokban merevség, görcsös állapot, feszülő érzés alakul ki. A megmerevedett, megfeszült izomzat révén szintén kialakulhat szédüléses állapot, annak is inkább a bizonytalanság-érzet típusú változata.
A bizonytalanság érzését keltő szédülés további tipikus kiváltó okai lehetnek még a vérnyomás leesése, az éhség miatt kialakuló vércukorszintcsökkenés és a vérszegénység is. Bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is meg szokott jelenni.
A szédülés diagnózisa
A diagnózis felállításának első állomása a beteg kikérdezése, ahol a beteget többek között a szédülés jellegének leírására is megkéri a szakorvos. A fentebb is ismertetett többféle ok miatt neurológiai, belgyógyászati, kardiológiai, reumatológiai vizsgálatokra kerülhet sor. A laborvizsgálatok is szükségesek, hiszen például a vércukorszint alacsony értékére ebből lehet megfelelően következtetni.
A szédülés kezelése
Mivel egy tünetről van szó, ezért a tünetet kiváltó okot, betegséget kell kezelni, hogy a szédülés megszűnjön. A testpozíciótól függő szédülésre különböző speciális tornagyakorlatokat szoktak javasolni. A nyaki gerinc és az itteni izmoknál fellépő panaszok esetében fizioterápia és reumatológiai kezelés vezethet eredményre. A szív- és érrendszeri problémákból adódó szédülés kardiológiai jellegű kezelést igényel (pl. megfelelő szintű vérnyomás beállítása), míg ha a kiváltó ok például agydaganat, akkor annak kezelését kell mielőbb elkezdeni.
A gyógyulási esélyek is minden esetben a kiváltó betegség kezelhetőségétől, gyógyulásától függ.
A megelőzésnél az egyetlen megoldást az nyújtja, ha azokat a betegségeket előzzük meg, amelyek kiváltják a szédülést.
Időpontfoglalás