Stroke

A stroke-ról röviden

A nem megfelelő vérellátást előidézheti vérrög vagy az agyi erek görcsös összehúzódása miatti érszűkület. Rendkívül kicsi azoknak az eseteknek a száma, amikor nem érprobléma, hanem a vér sejtjeinek rendellenessége miatt kap valaki stroke-ot.

Előfordulása, okai

A stroke nagyon gyakori halálozási ok, különösen a nyugati típusú társadalmakban. Hazánkban az éves esetek száma ötvenezer körül mozog. Életkortól függetlenül bárkinél megjelenhet, de körülbelül az 50. életév betöltését követően emelkedik meg a stroke-os esetek száma.

A kialakulás módja között kétféle típust különböztetünk meg, a vértelen (ischémiás) és a vérzéses (trombózisos) stroke-ot. Ezeken belül is találunk különböző verziókat.

Vértelen stroke

A stroke-ok körülbelül 80 százaléka tartozik a vértelen kategóriába. Ez rendszerint úgy alakul ki, hogy egy vérrög érelzáródást vagy jelentős szűkületet okoz az agyban. Az elakadt vérellátás miatt oxigén- és tápanyaghiány jön létre, ami néhány percen belül az idegsejtek pusztulásához vezet. A vértelen stroke leggyakoribb típusai a trombózisos és az embolikus stroke. A trombózisos változatnál a vérrög helyben alakul ki, míg az embolikusnál nem helyben keletkezik, hanem a szervezet valamelyik másik pontján és a véráram juttatja el az agyi erekbe.

Vérzéses stroke

A vérzéses stroke során az agyi erek egyike megreped és vérzés jön létre. Ez két szempontból is aggályos. Egyrészt az elrepedt ér nem tudja ellátni vérrel az érintett agyterületet, másrészt a kiömlő vér nem tud távozni, így nyomás alá helyezi az agyat. A vérzéses stroke két változata az agyon belüli vagy agyállományi vérzés és a szubarachnoideális vérzés. Utóbbinál az agyat körülvevő pókhálóhártya egyik artériája reped meg és önti el vérrel az agyat körülvevő folyadékot, a likvort.

Tünetek

A stroke rendkívül változatos tüneteket produkálhat, attól függően, hogy az agy melyik területén keletkezik zavar az idegsejtek működésében.

A vértelen stroke általában helyi jellegű működészavarokat okoz, míg a vérzéses stroke-ra inkább a globális mértékű agyi működészavarok jellemzőek.

A hirtelen fellépő tünetekből a legjellemzőbbek között kell említeni a beszédzavart, féloldali látásromlás, féloldali végtaggyengülés, zsibbadásérzés, a végtagok ügyetlené válása. A stroke- os személy nem tud szimmetrikusan mosolyogni sok esetben, ezért jó teszt lehet, ha megkérjük, hogy mosolyogjon és csak féloldalas mosolyt látunk. A látásromláson túl látótérkiesés, kettőslátás, lógó szemhéj is felléphet. Szintén gyakori a hányinger, a hányás, zavarodottság, forgó típusú szédülés. A súlyosabb eseteknél fordul elő eszméletvesztés, kómába esés vagy akár halál is.

A fenti tünetekből is látszik, hogy sok közülük általános jellegű és más betegségeknél is előfordulhat, ezért fontos, hogy minél előbb orvoshoz kerüljön az illető. Ami miatt az orvoshoz való gyors eljutás még nagy jelentőséggel bír, az az, hogy amennyiben az agyban fellépő oxigénhiány rövid időn belül nem szűnik – ez az időtartam függ az elzáródás mértékétől is - , maradandó károsodások, fogyatékosság vagy akár halál is bekövetkezhet.

Az esetek viszonylag nagy százaléka szerencsére enyhe lefolyású, a tünetek pedig maguktól megszűnnek 24 órán belül. A stroke-nak ezt a típusát tranziens iszkémiás attacknak (TIA) hívják.

Diagnózisa

A diagnózis felállításához először a beteg alapos kikérdezésére, a tünetek átbeszélésére, majd neurológiai vizsgálatokra lesz szükség. Ezek alapján a neurológus felállít egy előzetes diagnózist, amihez további képalkotó és laboratóriumi vizsgálatok társulnak. Ezek alátámaszthatják, de cáfolhatják is a korábbi feltételezéseket. A vizsgálatok között meg kell említeni a CT vagy MRI vizsgálatot, de előírhatnak szívultrahangot, EKG-t, illetve laboratóriumi vérvizsgálatot. A kezelés szempontjából fontos, hogy kiderüljön, milyen stroke- ról (vértelen, vérzéses) van szó, az agynak pontosan mely részét érinti és az is, hogy fennállnak-e egyéb betegségek is az érintettnél.

Kezelése

Mivel a stroke életveszélyes állapotot jelent, a minél hatékonyabb kezelés egyik alapvető feltétele, hogy a beteg a lehető legrövidebb idő alatt eljusson egy stroke-centrumba, de legalább egy neurológiai osztályra.

Vértelen stroke-nál végezhetnek gyógyszeres thrombolízist, ami a thromboembólus kémiai úton történő oldására irányul. Erre akkor van lehetőség, ha a beteg állapota lehetővé teszi, továbbá, ha a stroke bekövetkezése óta még nem telt el 3 óra. A thromboembólust érkatéter segítségével is eltávolíthatják. Amennyiben ezekre az eljárásokra nincs lehetőség, infúziós kezelés jöhet szóba, melynek során a beteg agyi anyagcsere- és keringésjavító készítményeket kap. Ha a beteg rendelkezik olyan alapbetegséggel, ami a stroke-ot kiváltotta (pl. valamilyen szívbetegség), annak kezelésére is szükség lesz.

A vérzéses stroke-nál idegsebészeti beavatkozást hajtanak végre, ami többek között a vérömleny eltávolítását is jelenti.

A gyógyulást számos tényező befolyásolja, ilyen például, hogy a stroke az agynak pontosan melyik részét és milyen mértékben érintette, milyen módon jött létre, milyen gyors lefolyású, hány éves betegről van szó, fennállnak-e a betegnél alapbetegségek. Emellett szintén meghatározó, hogy a páciens milyen gyorsan jut el a pontos diagnózist felállítani tudó és megfelelő kezelést nyújtani tudó intézménybe.

Jelentős azoknak az eseteknek a száma, amikor különböző mértékű, szellemi és/vagy testi fogyatékosság marad a stroke bekövetkezése után. Az ilyen betegek rehabilitációjára is igaz, hogy minél előbb elkezdődik, annál jobb eredményeket lehet elérni. Ez a folyamat meglehetősen összetett, több szakember (neurológus, fizikoterapeuta, gyógytornász, pszichológus, logopédus, szociális munkás, stb.) bevonásával zajlik.

A stroke kialakulásának sok rizikófaktora van, amelyek elkerülése hatékony segítség lehet a megelőzésben. Kockázati tényező például az érelmeszesedés, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a helytelen étrend, a mozgásszegény életmód, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a vér fokozott alvadását előidéző állapot vagy a stressz. Akinek az egyenes ági rokonai között volt már stroke-ot elszenvedett személy, annak szintén ajánlott nagyobb figyelmet fordítania a megelőzésre. Ennek keretében alakítsunk ki megfelelő étrendet, mondjuk le a káros szenvedélyeinkről, fordítsunk elegendő időt a heti rendszeres testmozgásra, emellett a stroke-ot előidéző betegségeket, állapotokat ne hagyjuk kezeletlenül.

A stroke-on már átesett betegeknél fokozott a veszélye a megismétlődésnek, ezért náluk a fent ismertetett megelőzési javaslatokon kívül nagy valószínűséggel szükség lehet gyógyszeres úton történő megelőző kezelésre.