A prosztatarákról röviden
A prosztata vagy más néven dülmirigy a húgyhólyagalap és a medencefenéki izomzat között elhelyezkedő mirigyes szerv. Nagysága körülbelül egy gesztenyével egyezik meg, hátsó része pedig a végbél felől tapintható. Az általa termelt váladék szerepe a spermiumok mozgásához szükséges energia biztosítása. Négy különböző részre osztható, ezek közül a daganatos megbetegedések közel kétharmada a külső, tok körüli területből indul ki.
A prosztatából kiinduló tumoros megbetegedést a férfiak esetében a leggyakoribb ráktípusok között tartják számon.
A prosztatarák előfordulása
Előfordulására az elmúlt évtizedekben a határozott emelkedés jellemző. Magyarországon nagyságrendileg 1500 embert érint évente. Az életkor emelkedésével, a családi halmozódással a kialakulás esélye is növekszik, elsősorban a 80 évnél idősebbeknél jelentkezik ez a ráktípus.
A prosztatarák okai
A betegség kialakulásának pontos oka jelenleg sem ismert, azonban több tényező szerepe is feltételezhető az eddigi kutatások alapján.
A legfontosabb rizikófaktor az életkor, míg a genetikai okokra a halmozott családi előfordulásból lehet következtetni.
A hormonális okokat illetően kimutatták, hogy a betegség csak tesztoszteron jelenlétében tud kialakulni.
Az étrend szerepe is vélhetően meghatározó lehet, itt a zsíros, rostszegény, vörös húsokban gazdag ételek fogyasztása jelent rizikófaktort.
A prosztatarák tünetei
Az esetek nagy részében a korai, még gyógyítható stádiumban nem jelentkeznek tünetek, csak később, a betegség előrehaladott formájánál vagy esetleg egyáltalán nem. Emiatt sokszor csak véletlenül, más betegségek miatt szükséges vizsgálatok vagy műtétek miatt derül rá fény.
A késői stádiumban jelentkező tüneteknél a prosztata megnagyobbodása és elzáródás figyelhető meg. A beteg állapota gyorsabban romlik, és a tünetek gyógyszeres kezelés hatására is csak mérsékleten vagy egyáltalán nem javulnak.
A megnagyobbodás miatt fellépő húgycsőzáródás vizelési panaszokhoz vezet, amelyek sokszor éjszaka jelentkeznek. Ezek között kell említeni a gyakori vizelési inger, akadozó vizeletürítést, a húgyutak pangását, tágulását. Ha a daganat betör a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba, akkor véres vizelet vagy véres ondóürítés is bekövetkezhet. Előrehaladott, áttétes stádiumban tompa deréktáji fájdalom, de akár csontfájdalmak, csonttörés is jelentkezhet.
A prosztatarák diagnózisa
A betegség korai felismerése és egyben megelőzése szempontjából kiemelten fontos az 50 év feletti férfiak esetében a rendszeres fizikai urológiai vizsgálat. Az eljárás során az orvos a végbélen keresztüli tapintásos vizsgálatot végez. A szövet keménységéből, a prosztata egyenetlenségéből és asszimetriájából daganat jelenlétére lehet következtetni, de ezt úgynevezett tűbiopszia alkalmazásával lehet tisztázni. Az így nyerhető szövettani eredményből a tumor típusa is megállapítható, azonban különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a szövetminta a megfelelő helyről, a kóros szövetből kerüljön kivételre. Ennek érdekében egy olyan ultrahangvizsgálatot hajtanak végre, melynek során a végbélbe vezetett ultrahang szondával segítik a mintavétel pontosságát, valamint daganat esetén annak helye és kiterjedése is meghatározásra kerül.
A diagnózis fontos részét képezi a vérvétel révén megállapított PSA-érték is. Ez az érték a prosztataspecifikus antigén nevű fehérje jelenlétének mértékét jelöli, amit a prosztatadaganat sejtjei termelnek. Több mérés eredményének együttes értékelését szükséges ilyenkor elvégezni, mivel az adatokat rák jelenléte nélkül is befolyásolhatják egyéb tényezők, például gyulladás jelenléte vagy katéter viselése.
A szervezetben esetlegesen kialakult áttétek felderítéséhez általános klinikai, radiológiai és egyéb ultrahang vizsgálatok elvégzése is indokolt. Itt kell megemlíteni a csontizotóp-vizsgálat jelentőségét, mivel a prosztatarák leggyakrabban a csontokban ad áttétet. A mellkasröntgen elvégzése a radikális műtéti eljárás előtt szintén nem kerülhető el.
A daganatsejtek nyirokutakban való megjelenésének kimutatását a nyirokcsomó biopszia szolgálja, melynek többféle technikája is használatos. Az így nyert szövetminták alapos vizsgálata révén igazolást nyerhet a rák jelenléte.
A diagnózis felállítása során fontos a daganat stádiumának meghatározása is, mivel ennek komoly jelentősége van a kezelési terv felállításában.
Az első stádiumról elmondható, hogy itt még nem jelentkeztek a prosztatarák tünetei, a dagant még a prosztatán belül helyezkedik el, azon belül is csak egy vagy néhány területen. Jellemzően valamilyen más okból történő beavatkozás miatt derül rá fény.
A második stádiumnál már a korábban említett PSA-érték megemelkedése figyelhető meg, de a daganatsejtek még mindig a prosztatán belül találhatók. A fizikális vizsgálat során tapasztalt elváltozás miatt végzett biopsziás eljárás eredményeképpen ismerik fel.
A harmadik stádiumnál a daganatsejtek kijutnak a prosztata tokján kívülre és a környező szervekben képezhetnek áttétet.
Végül a negyedik stádium az, ahol már a nyirokcsomókra, de akár a távolabbi szervekre (pl. máj, tüdő) is kiterjedhetnek a daganatos sejtek.
A prosztatarák kezelése
A prosztatarák kezelése, valamint annak eredményessége számos tényezőtől függ. A legfontosabbak között említhető a beteg általános állapota, életkora, vagy a betegség előrehaladottságának mértéke.
Ha a daganatot korai stádiumban diagnosztizálják, amikor még csak a prosztatán belül helyezkedik el, a prosztata műtéti úton történő eltávolításától várható a teljes gyógyulás. Ilyenkor egészben veszik ki a prosztatát és az ondómirigyeket, illetve a környéki nyirokcsomók is eltávolításra kerülnek. Komoly, megterhelő műtétről van szó, ezért jó általános állapotú és életkilátásokkal rendelkező, várhatóan további 10 évnél többet élő személyeknél alkalmazzák. A műtét veszélyei között említhetők a későbbi vizelettartási nehézségek, esetleg merevedési problémák, ezekre a férfi intimtorna kínálhat megoldást. Emiatt a veszélyek miatt a szakorvosok igyekeznek a beidegzést kímélő technikát választani.
A kezelési formák között a sugárterápia is fontos szerepet tölthet be, amely történhet külső vagy belső sugárforrásból.
A külső forrásból származó sugárkezelést elsősorban a 70 év fölötti, nem túl jó állapotban lévő betegeknél jöhet szóba. Ugyan a beavatkozás gyógyhatása jó, de ezzel a módszerrel a daganat nem távolítható el, illetve későbbi következményei olykor súlyosak is lehetnek. Ilyenek például a húgyhólyag vagy a végbél későbbi gyulladása, amely székelési, vizeletürítési panaszokat idézhet elő.
A belső sugárterápia lehet a kezelni kívánt területre behelyezett több apró, pár milliméter hosszú 125-ös jód izotópot tartalmazó kapszula vagy üresen behelyezett és sugárzó anyaggal később feltöltött csövecske. Jelentős előnye ennek az eljárásnak a külső sugárzással szemben, hogy a daganatos szöveteket sokkal koncentráltabban, közvetlenebbül érinti, jóval kevesebb kárt okozva az egészséges szöveteknek.
Megoldás lehet még a tesztoszterinszint csökkentése is. Előfordulhat ugyanis, hogy a betegség már előrehaladottabb állapotban van vagy maga a beteg nem egyezik bele sem a sebészi, sem a sugárterápiás kezelésbe. Ez megvalósítható kémiai (injekciós vagy tablettás kezelés) vagy fizikai (herék eltávolítása) kasztráció kivitelezésével.
A későbbiekben a kontrollvizsgálatoknak kiemelt szerepe van, mivel visszajelzést ad a betegség megváltozásáról vagy aktivizálódásáról. Ezeknek az információknak a birtokában lehet módosítani a kezelésen.
A prosztatarák gyógyulási esélyei, megelőzése
Ez a ráktípus korai felismerés esetén a kifejezetten jól kezelhető, magas arányban gyógyulással járó betegségek közé tartozik, ezért a rendszeres urológiai vizsgálatokon való részvétel rendkívül nagy mértékben növeli a gyógyulás esélyeit. Erre már a 45 év feletti férfiak figyelmét is érdemes felhívni. A szűrővizsgálat szerepe nemcsak a gyógyulásban, hanem a megelőzésben is legalább ennyire megkérdőjelezhetetlen.
Időpontfoglalás