Pánikbetegség

A pánikbetegségről röviden

A pánikbetegség alighanem egyidős az emberiséggel, és nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy örökre velünk is marad. A betegség ma is használatos elnevezését viszont csak 1964-ben kapta. Maga a definíció is arra a borzalmas hangulatra utal, ami ezt a szorongásos rohamokkal induló állapotot jellemzi. A beteg teljességgel meg van róla győződve a rohama során, hogy néhány percen belül meg fog halni, hogy a mellkasi fájdalom, a nyomás kizárólag szívinfarktusból adódhat, a fulladás, a remegés és a halálfélelem pedig a halál előszobája. A kialakulás pontos oka még jelenleg sem ismert, többféle feltételezésről vitatkoznak jelenleg a szakemberek.

A pánikbetegség előfordulása, okai

Egyre inkább terjedő kórképről van szó, egyes becslések szerint a népesség körülbelül 3%-a lehet érintett benne, a látencia azonban több okból is feltételezhető. A betegség gyakoriságáról elmondható, hogy a nőknél közel 2-3-szor nagyobb arányban fordul elő, mint a férfiaknál. A nők biológiai okokból eleve nehezebb helyzetben vannak a betegség szempontjából, mivel a menstruáció, a terhesség, a szülés, vagy a menopauza mind olyan tényezők, amelyek rizikófaktorok lehetnek.

Az egyes korosztályok közötti előfordulásra sem mindig derül fény egyértelműen, de gyerekkortól az idős korig számítani kell a megjelenésére. A betegség kezdete általában a húszas, harmincas évekre tehető, ezen belül a nőknél korábban, inkább a harminc év betöltése előtt, míg a férfiaknál később, a harmincadik életév betöltése tájékán, vagy azt követően jelenhet meg. Az emberek egyharmadánál a betegség életük végéig velük marad, ráadásul igen korai kezdettel, hullámzó lefolyással, sok szövődménnyel, különböző testi tünetekkel.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a népesség majdnem egyharmadánál előfordul önmagában pánikroham, de ez még nem egyenlő a pánikbetegséggel. Vannak olyanok is, akiknél csak 2-3 tünet jelenik meg, miközben legalább 4 tünetnek jelen kell lennie a kritériumok közül.

A betegség okait illetően ma is megoszlanak a vélemények. A szakemberek jelentős része úgy gondolja, hogy a kialakulást leginkább az befolyásolja, hogy a pánikra hajlamos emberek a testük működését, annak bizonyos reakcióit eltúlozva értékelik és veszélyt tulajdonítanak neki. Ennek jó példája, hogy a szapora pulzus mögött a beteg valamilyen szívbetegséget gyanít, pánikba esik, szorongani kezd. Ezt követően a probléma megismétlődésétől való félelem vált ki szorongást, illetve újabb rohamot. A betegnek állandóan olyan gondolatai vannak és lesznek, hogy „biztosan újra megtörténik”, „megint rosszul leszek majd, ismét baj lesz”. Ezt a szakma jósló szorongásnak is nevezi. Mindezek mögött a szakemberek több ide vezető okot látnak, ilyen például a szülők általi túlzott féltés gyermekkorban, a problémákkal való megküzdés hiánya, képtelensége, a szociális támasz hiánya.

A lehetséges okok mögött sejtik még a noradrenalin nevű ingerületátvivő anyag működésében lévő zavarokat, illetve a genetikai hajlamot is, de kétséget kizáróan még egyiket sem igazolták a kutatások a kiváltó okok között.

A pánikbetegség tünetei

Először felsoroljuk a betegség tüneteit a könnyebb átláthatóság kedvéért, majd ezt követően részletesen említést teszünk mindegyikről külön-külön.

A tünetek tehát a következők lehetnek:

• légszomj, megfulladástól való félelem;
• szédülés, ájulásérzés, bizonytalanságérzés;
• szapora szívverés, szívdobogás;
• reszketés, remegés;
• verejtékezés;
• fuldoklás;
• hányinger, hasi fájdalom,
• deperszonalizáció, derealizáció;
• zsibbadás, hangyamászás, érzéketlenség;
• kipirulás, hevülés, hidegrázás;
• mellkasi nyomás, fájdalom, szúrás;
• halálfélelem;
• megőrüléstől, kontrollvesztéstől való félelem.

1. Légszomj, megfulladástól való félelem

Ezek a tünetek meglehetősen gyakoriak pánikbetegség esetén. Egyébként is jellemző a betegekre, hogy már kisebb terhelés hatására fulladnak, amitől a páciens szív vagy tüdőproblémára gyanakszik. Úgy érzik, hogy nem képesek kellőképpen átlélegezni a tüdejüket, gyakori a sóhajtási kényszer, a szapora levegővétel, ami hajlamos beindítani a rohamot.

2. Szédülés, ájulásérzés, bizonytalanságérzés

A betegek vérnyomása normálisnak mondható, esetleg kissé eltér a normálistól, ennek ellenére úgy érzik, hogy akármikor elájulhatnak, erre azonban ritkán kerül sor. A szédülés helyett inkább bizonytalanságérzést észlelnek, ha mégis szédülésről van szó, az ritkán forgó jellegű, általában nincs iránya. Bizonyos esetekben látászavar is mutatkozik, de soha nincs látótérkiesés, szemtekerezgés vagy alacsonyabb pulzusszám. A szédelgés, kóválygás a gyalogos közlekedés során a legjellemzőbb, a beteg pedig a járda szélén haladva attól fél, hogy a járművek alá esik.

3. Szapora szívverés, szívdobogás

Ez is meglehetősen gyakori tünet, a beteg úgy érzi, hogy a torkában dobog a szíve, a megnövekedett pulzusszám pedig rosszulléthez vezet. Ha egy-egy félreütött szívverést is érzékel a páciens, akkor rögtön valamilyen szívbetegségre gondol. A negatív kardiológiai leletek kizárják ezt, a pánikbetegség gyanúja pedig sokszor fel sem merül. Előfordul, hogy a betegnek béta-blokkolót írnak fel, ami a pánikbetegséget nem szünteti meg, inkább fokozza.

4. Reszketés, remegés

Sok beteg nem képes kontrollálni ezt a tünetet még akkor sem, ha nyár van és hőség.

5. Verejtékezés

Olykor szemmel láthatóan folyik a betegről a verejték, feltűnően átüt a ruházaton. Emiatt sokan szégyent éreznek, különösen akkor, ha több ember is jelen van a páciens környezetében.

6. Fuldoklás

A beteg nem kap levegőt, vagy megakad a falat a torkán, és ettől kap fuldoklási rohamot. Ennek enyhébb megjelenése a nyelőcső kiöblösödése. A nyelőcsőgörcs olyan mértékű lehet, hogy ha pszichiáter nem látja a beteget, akkor könnyen szervi eredetűnek minősíthetik a problémát.

7. Hányinger, hasi fájdalom

Tipikus tünetek ezek is, ahogy a szorongásos kórképeknél általában gyakran előfordulnak.

8. Deperszonalizáció, derealizáció

Ennél a szorongásos tünetnél a beteg úgy érzi, mintha nem is vele történnének az események, kívülállónak érzi magát, illetve úgy éli meg a dolgokat, mintha megkettőződne. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a betegek arról számolnak be, mintha magukat kívülről látnák abban a formában, ahogy maguk az események zajlanak. A derealizáció azt jelenti, hogy a beteg nem megtörtént eseményeket képzel valósnak. Például egy élelmiszerboltban úgy érzékeli, hogy a fal az árukkal teli polcokkal együtt bedől, miközben erről szó sincs. Ha ezek az érzések a később tárgyalandó megőrüléstől, kontrollvesztéstől való félelemmel társulnak, akkor ez folyamatos félelmet jelent a rohamok közötti időben.

9. Zsibbadás, hangyamászás, érzéketlenség

Ezek a tünetek bármely testtájon megjelenhetnek, karokon, lábakon, háton, de még az ajkak körül is. Problémát akkor okoz, ha teljes testfélen jelentkezik, vagy ha a mellkasi fájdalommal együtt bármelyik kar vagy váll zsibbad. A pánikbetegek többségénél csak a roham részeként jelentkezik, a gyógyulás után megszűnik.

10. Kipirulás, felhevülés, hidegrázás

Ezek a zavarok sem ritkák, több betegnél olyan mértékű a hidegrázás, hogy a legnagyobb kánikulában is vastagon betakarózik. A felhevülés nem feltétlenül a magas vérnyomásból adódik. Ha gyakori problémáról van szó, akkor a páciens még a téli hidegben is rövid ruházatot vesz fel.

11. Mellkasi nyomás, fájdalom, szúrás

A legkritikusabb tünet, mivel egyetlen infarktusgyanús szituációt sem szabad félvállról venni, miközben az infarktusos fájdalom is lehet enyhe, a has felső részén, vagy a lapockák táján jelentkező.

12. Halálfélelem

Ezt rendkívül erőteljesen éli meg a betegek többsége, jelentős részük ténylegesen meg van győződve róla, hogy hamarosan meghal. Egyes betegek úgy számolnak be erről az állapotról, mint akik ezerszer is meghalnak nagyon rövid idő alatt.

13. A megőrüléstől, illetve a kontrollvesztéstől való félelem

Szintén gyakori tünetekről van szó, ami a rohamok közötti időszakokban borzalmas terhet jelent a betegnek.

A roham hirtelen jelentkezik és általában fél óra alatt véget is érhet. Teljes intenzitását gyorsan, körülbelül 10 perc alatt eléri. A roham sokszor valamilyen tömegszituációban (pl. bevásárlóközpontokban, tömegközlekedési eszközön) jelentkezik. Innentől kezdve a beteg attól a helyszíntől, élethelyzettől is retteg, ahol ez előfordult vele.

Az agorafóbiáról

Az agorafóbia egy gyűjtőfogalom annak kifejezésére, amikor a beteg nem mer egyedül kimenni az utcára, tömegközlekedési eszközökre-, moziban, színházban, templomban középen ülni, fodrász, kozmetikus, fogorvos székében megmaradni, és ehhez hasonló szituációkba kerülni. Ezektől az élethelyzetektől való félemének oka az, hogy rosszullét esetén nem tud megfelelő gyorsasággal elmenekülni, vagy ha mégis, akkor megszégyenül. A tömegtől való félelmet is az agorafóbiához soroljuk, gyakori például, hogy a beteg felméri a tömeget egy boltban, mielőtt bemenne oda vásárolni, és ha úgy ítéli meg, hogy sokan vannak, akkor inkább nem megy be.

A pánikbetegség diagnózisa

A pánikbetegség diagnosztizálásához a fentebb ismertetett tünetek közül legalább négynek kell jelentkeznie. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a páciens részletesen leírja a tüneteit, azok lefolyását, magát a szituációt, amely során ezt átélte, és hogy az kiválthatta-e a problémák kialakulását. Mivel a pánikbetegségnél nincsenek szervi tünetek, ezért a diagnózishoz a megfelelő vizsgálatokkal a szervi elváltozásokat ki kell zárni. Ezek közé tartozhat például az EEG-vizsgálat, az EKG, a vérvizsgálat vagy a pajzsmirigyhormon szintjének ellenőrzése. Ebből következik, hogy a pánikbetegség diagnózisának felállítása során kiemelt szerepe van a társszakmákkal történő együttműködésnek.

A pánikbetegséghez társuló affektív, illetve szorongásos kórképek

A diagnózis felállításánál kell megemlíteni azokat a további kórképeket is, amelyek gyakran társulnak a pánikbetegséghez, a pánikbetegség ugyanis nem túl nagy arányban van jelen önmagában. A diagnosztizálásnál ezekre is tekintettel kell lenni, különösen az elsőként tárgyalandó depresszióra, mivel ennél az állapotnál sokaknál merülhetnek fel öngyilkossági gondolatok.

1. Depresszió

A leggyakrabban a depresszió szokott kapcsolódni a pánikbetegséghez. Az alábbi tünetek utalhatnak depresszióra:

• az érdeklődés és az örömérzés jelentős csökkenése szinte minden tevékenységben;
• tartós levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló, vagy mások megfigyelései jeleznek;
• jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás, az étvágy csökkenése vagy növekedése, gyermekeknél a súlygyarapodás elmaradása;
• álmatlanság vagy túl sok alvás;
• motoros agitáltság vagy anergia;
• értéktelenségérzés, kifejezett vagy inadekvát önvádolás, téveszmés bűntudatérzés;
• csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség;
• a halál gondolatával való gyakori foglalkozás, visszatérő öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérlet.

A tünetek jelentős szenvedést vagy szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos funkcióromlást okoznak. Nem kémiai anyag vagy általános egészségi közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatók, valamint nem magyarázhatók jobban gyászreakcióval.

A depressziónak vannak kockázati tényezői, melyek a következők:

• felmenő ágon vagy a családban depresszió, öngyilkosság, alkoholizmus előfordulása;
• egyedüllét, szociális társnélküliség;
• organikus eredettel nem magyarázható fájdalmak (pl. fejfájás, végtagfájdalmak stb.);
• egyéb bizonytalan testi panaszok;
• késő kamaszkor;
• szülés utáni időszak;
• időskor;
• alkohol- vagy drogabúzus.

A nők kétszer-háromszor gyakrabban érintettek a depresszióban, mint a férfiak.

2. Generalizált szorongás

Tartós és állandó szorongás, ami nem szorítkozik élethelyzetekre, de a beteg szenvedtető és szociális szerepeiben, például munkahelyén is gondot okoz. Ezekhez testi tünetek is társulnak, ilyenek például az izomrángások, izomfeszülések, szédülés, nehezített alvás, hideg verejtékezés, állandó védekező beállítódás.

3. Szociális fóbia

A szociális fóbia a pánikbetegek 20%-nál jelen van. Egy olyan észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesíményt igénylő helyzettől, amelyben a személy mások figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt zavarba jöhet, vagy megalázó helyzetbe kerülhet. Ezek a helyzetek majdnem minden esetben szorongást provokálnak, az adott helyzethez kötött (vagy azáltal előkészített) pánikroham formájában. Jellemző továbbá, hogy az érintett személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen, ennek ellenére továbbra is kerüli a szorongást okozó szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzeteket, vagy intenzív szorongással éli meg azokat. Az elkerülő viselkedés vagy szenvedés hatással van a szokványos napi tevékenységre, tanulmányi és munkateljesítményre, szociális aktivitásra, kapcsolatokra, ami szintén észrevehető szenvedést okoz. Fontos kritérium, hogy a félelem vagy elkerülő magatartás nem tulajdonítható pszichoaktív szerek közvetlen élettani hatásainak, vagy általános egészségi állapotnak, és nem magyarázható jobban más mentális zavarral. Más, általános egészségi probléma vagy mentális zavar jelenlétekor a félelem nem ennek a tüneteivel kapcsolatos.

4. Premenstruációs szindróma

A késő sárgatest-fázis következménye, ami ingerlékennyé, feszültté, könnyen provokálhatóvá teszi a menses előtti időszakban lévő beteget. Ez az időszak a premenstruációs szindrómában szenvedő nők számára még saját maguk szerint is elviselhetetlenné teszi őket, viselkedésük szokatlanná, rájuk nem jellemzővé válik. Általában képtelenek uralkodni magukon, érzéseiken, késő délutánra szénhidrátéhség lesz rajtuk úrrá. A pánikbetegség szempontjából az a jelentősége, hogy ebben az időszakban több lehet a pánikrohamok száma.

5. Kényszerbetegség

A pánikbetegség mellett átlagosan 14%-os gyakorisággal fordul elő kényszerbetegség. A kényszerbetegség diagnosztikus kritériumai a következők.

Kényszergondolatok és/vagy kényszercselekvések jelenléte legalább kéthetes periódus alatt az idő jelentős részében.

A kényszergondolatokra és kényszercselekvésekre az alábbi meghatározások igazak:

• ismétlődőek és kellemetlenek, legalább egy kényszerről az érintett személy egyértelműen tudja, hogy túlzott vagy irracionális;
• az érintett személy igyekszik ellenállni, de legalább egy olyan kényszer van, amelynek nem sikerül;
• az érintett személy tisztában van azzal, hogy saját pszichéjéből erednek, és nem külső személytől vagy hatásoktól;
• a kényszergondolat átélése vagy a kényszercselekvés megvalósítása önmagában nem jelent élvezetet.

A fentieken túl az is igaz, hogy a kényszergondolat és kényszercselekvés distresszt okoz, vagy befolyásolja az egyén napi tevékenységét, általában időigényessége miatt, illetve hogy nem más pszichiátriai zavarral kapcsolatosak.

Rengeteg ilyen élethelyzet jöhet szóba, a példa kedvéért lehet említeni a kényszeres és szertartásos kézmosástól kezdve az ajtó bezárásának többszöri ellenőrzésén át a kényszeres gyűjtögetésig.

6. Poszttraumás stressz

A poszttraumás stressz lényege, hogy a beteg nem tud szabadulni a pszichotraumát okozott látványtól, mely súlyos pszichés sokk által szinte beleég az emberbe. Nem képes másra gondolni, mint a megszenvedett eseményre, képtelen aludni, gyakran álmodik a korábban átélt rettenetes élménnyel, nyitott szemmel, ébren is kísérti az esemény látványa. A tudat teljes mértékben beszűkül az eseményre, az ezzel kapcsolatos körülményekre. Ez a kórkép szinte bizonyosan egyidős az emberiséggel, hiszen itt olyan emberekre kell gondolni, akik természeti katasztrófákat, vonat- és repülőbaleseteket, háborús eseményeket, vagy nemi erőszakot éltek át.

7. Specifikus fóbiák

A specifikus fóbiák is jelen vannak a pánikbetegek körülbelül 18-20%-nál. Egy olyan kifejezett és tartós félelemről van szó, amelyet egy adott tárgy vagy helyzet jelenléte, előre látható bekövetkezése okoz (pl. magasság, repülés, valamilyen állat, vér és injekciós tű látványa). A fóbiát okozó inger jelenléte majdnem minden esetben azonnal szorongást idéz elő, az adott helyzethez kötötten (vagy általa előkészített) pánikroham formájában (gyermekeknél sírásban, dührohamban, megdermedésben vagy valakibe való kapaszkodásban fejeződik ki). Az érintett személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen, bár gyermekeknél ez a felismerés hiányozhat. Éppen ezért az érintett személy a fóbiás helyzeteket igyekszik elkerülni, illetve intenzív szorongással viseli el. A fóbiás helyzetek miatti elkerülő viselkedés vagy szenvedés jelentős mértékben hat a szokványos napi tevékenységre, a szociális aktivitásra vagy kapcsolatokra, illetve a fóbia megléte észrevehető szenvedést vált ki a betegből. Az is igaz rá, hogy 18 év alatt a tünetek fennállásának időtartama legalább hat hónap. Végül elmondható az is, hogy a specifikus tárggyal vagy helyzettel kapcsolatos szorongás, pánikroham vagy fóbiás elkerülő magatartás nem magyarázható jobban más mentális zavarral (például kényszeres poszttraumás stressz zavar, szociális fóbia, pánikzavar).

8. A pánikbetegség és az alkohol, drog kapcsolata

Sajnos a téma amiatt is aktuális, mivel Magyarország a világ élvonalába tartozik az alkoholfogyasztás szempontjából. A pánikbetegség és a tudatmódosító szerek kapcsolata tárgyában számos kutatás készült már, de természetesen manapság is vizsgálatok alapját képezi ez a terület. A kapcsolódó eredmények rámutattak arra, hogy az alkoholisták egyharmada eredetileg pánikbeteg lehetett, de arra is fény derült, hogy a pánikbetegek körében kétszer nagyobb az alkoholabúzusra vagy egyéb függőségre való hajlam, mint az egészséges embereknél. Ha egy pánikbeteg elkezdi elhagyni az alkoholt, az gyakran okoz nála pánikrohamot, elvonási tüneteket. Több tanulmány is azt igazolta, hogy a pánikbetegség kezdetén sok beteg keres átmenetileg menedéket az alkoholfogyasztásban, drogban, vagy valamilyen gyógyszer használatában.

Férfiaknál az alkoholizmus egyenesen arányos a fóbia mértékével, a nőkre ez az összefüggés már nem igaz. Arra vonatkozóan is több adat van viszont, hogy a nőknél nagyobb valószínűséggel alakul ki alkoholfüggőség, ami abból is eredhet, hogy a nőkre több szociális szerep hárul, mint a férfiakra.

A pánikbetegség kezelése

A kilencvenes évek óta egyre inkább dominánssá vált a pánikbetegség gyógyszeres kezelése. A kitartó kutatásoknak köszönhetően lehetővé vált, hogy az agyi ingerületátvivő anyagokra hatva a gyógyítás jelentősen egyszerűsödik. Arról is fontos beszélni, hogy a beteg bármennyire is szervi problémaként éli meg a betegségét, a szakorvosnak őszintén fel kell világosítania arról, hogy itt valójában nem szervi elváltozásokról van szó, a kiváltó okok sokkal inkább az életben keresendők. A részletes anamnézisfelvétel lehetővé teszi, hogy mindazokat a körülményeket végig vegyük – a beteggel közösen átbeszélve –, amelyek a pánikbetegség kialakulásáért felelősek lehetnek. Ide sorolhatók a kora gyermekkorban bekövetkező pszichotraumák (elszigetelődés, zaklatott légkör, veszteségek stb.), de a későbbi stresszes élet is. Fel kell világosítani a beteget arról, hogy mindezek leképeződése a nem felejtő agyműködésben komoly szerepet játszhatnak a pánikbetegség kialakulásában.

A pánikbetegség kezelése a gyógyszerszedés mellett sokszor szükség lehet pszichoterápiás konzultációkra is. Ebben az esetben a legszerencsésebb a kettő párhuzamos alkalmazása.

A gyógyszeres kezelés leginkább antidepresszánsok szedésén alapul. Ezek a rohamok megelőzésére szolgálnak, de a megfelelő hatás eléréséhez 3-4 hétnek is el kell telnie, ezért fontos, hogy szigorúan tartsuk be az orvos utasításait. A rohamok megszüntetésére a benzodiazepinek alkalmasak. A rohamok elmúlását követően fokozatosan, a szakorvos rendelkezései szerint lehet csökkenteni a gyógyszeradagokat. A gyógyszerszedés abbahagyására a tünetek megszűnése után legalább fél év múlva van lehetőség.

A pszichoterápia kapcsán a kognitív viselkedésterápiáról is említést kell tenni. A kognitív terápia lényege, hogy mivel mindent tanulunk, többek között a viselkedést is, ezért egy-egy tünetet viselkedéstünetként kell értelmezni. Ha pedig egy rossz viselkedést tanultunk meg, akkor azt is meg tudjuk tanulni, hogy hogyan kell azt kioltani, elfelejteni.

Itt kell megemlítenünk példaként a pánikbetegség egyik leggyakoribb tünetét, a légzészavart. A pánikbetegnél nyugalomban is megfigyelhető, hogy gyakran apró levegőket vesz, vagy úgy érzi, hogy minimális terhelésre is könnyen elfogy a levegője, légszomja alakul ki, holott ezt az erőnléti állapota nem indokolja. Ráadásul a pánikbetegségnek az a foka, ahol már a légszomj a jellemző, még problémásabb, mivel ez egyre erőteljesebben zihálássá, fuldoklássá alakulva előhozza a súlyosabb tüneteket, a szívdobogás-érzést, a felgyorsult szívműködést, a zsibbadást, a mellkasi fájdalmat, a halálfélelmet. Ennek a tovagyűrűző folyamatnak a megállítására meg kell tanulnia a légzés lelassítását úgy, hogy például a belégzés három, a kilégzés öt másodpercig tartson. Ha a légzés kapkodó jellege megszűnik, akkor nem következik be a súlyosbodó tünetek sora. Ennek megtanulásával a beteg nem elmenekülni próbál a probléma elől, hanem megszünteti a pánikrohamot.

A pánikbetegség szövődményei

A kezeletlen pánikbetegség természetesen negatívan hat a beteg életkörülményeire, kiszolgáltatottá teszi a beteget, magánéleti válságokat okoz. A pánikbetegségben érintett elszigetelődhet az iskolában, többször kerül betegállományba, elveszítheti a munkahelyét. Ahogy már említettük, a pánikbetegek könnyen válnak alkoholistává, gyógyszerfüggővé, vagy kombinálják a gyógyszert az alkohollal. Ez nem feltétlenül az akaratgyengeség jele, hanem a beteg így próbálja maga számára elviselhetővé tenni a nehézzé vált életet.

A pánikbetegek jelentős részénél alakulhat ki magas vérnyomás, ami nem mindig állítható be. A vérnyomáscsökkentők egyes esetekben fokozhatják a pánikbetegséget, ráadásul megnövekszik a stroke kialakulásának esélye, ha nem kap a beteg antidepresszánsokat, mivel azok hiányában a vérnyomás nem stabilizálható.

Összességében azt lehet mondani, hogy a pánikbetegség bármely életkorban kezelhető, a megfelelő terápia kiválasztásával a beteg tünetmentessé válhat, és ezzel a szövődmények kialakulása is megelőzhető.