A lábgombáról és körömgombáról röviden
A bőrbetegségek egyik leggyakrabban előforduló fajtája a lábak gombás elfertőződése. Általában a nedvességet jobban megtartó, lábujjak közötti részeken jelenik meg elsőként, hámló, viszkető érzést, kellemetlen szagokat okozva. Nem megfelelő kezelés vagy kezeletlenség esetén a körmökre, valamint más testhajlatokra is átterjedhet. Meglehetősen nehéz kiirtani, a spórák révén a gombák gyorsan és hatékonyan elszaporodnak, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre.
Előfordulása, okai
A hidegebb éghajlati övek kivételével világszerte, köztük Magyarországon is nagyon elterjedt megbetegedésről van szó, hazánkban a népességnek több mint a fele érintett benne. Különösen gyorsan terjed bizonyos közösségi terekben. Tipikusan ezek között említhetők a közös zuhanyozót, öltözőt használó sportolói közösségek, az uszodalátogatók, illetve a családi közösségek is.
A fertőzés okozójaként a fonalas, sarjadzó vagy a penészgombák nevezhetők meg, amelyek jellemzően a bőr elhalt részein telepszenek meg. Különösen kedvelik a lábujjak közötti nedvesebb részeket. Az itt megjelenő hámsérülések a későbbiekben baktériumok által akár felül is fertőződhetnek.
Számos olyan körülmény is van, amit a betegség rizikófaktorai között tartanak számon, így a megelőzésnél ezek elkerülésére különös figyelmet kell fordítani.
Ezek egyike a zárt, műanyagból készült cipők megjelenése, valamint a műszálas zoknik, harisnyák forgalomba kerülése. Ezeknek a ruhadaraboknak a használata során a gombák kedvező élettérhez jutnak, mivel nedves, sötét, meleg, alig szellőző hellyé teszik a lábunkat.
Azoknak a betegségeknek a jelenléte, amelyek legyengítik az immunrendszert, szintén hajlamosabbá tehetnek a megfertőződésre. Ezek egyike a cukorbetegség. Szintén megágyazhat a betegségnek a túlzásba vitt, hosszú ideig tartó forró kádfürdő, valamint a piacon ma már megszámlálhatatlan mennyiségű, a bőr kiszáradásában szerepet játszó tisztálkodószer is. A kiszáradt bőrön keletkező kis sérülések ugyanis elősegítik a gombák megtelepedését.
Tünetek
A tünetek az enyhétől a súlyos, fájdalommal járóig széles skálán mozoghatnak. Szerencsésebb esetben „csak” az érintett terület hámlása, kipirosodása következik be, azonban ebből kialakulhatnak fájdalmas, viszkető kiütések, sebessé repedező bőrfelületek, amelyek az oda kerülő baktériumok által felül is fertőződhetnek.
Ha a fertőzés átterjed a körmökre, ott is jól megfigyelhető tüneteket produkál. A különböző típusú gombák eltérő tüneteket mutatnak, jellemző azonban a legtöbb esetben a körmök megvastagodása, elszíneződése. Amennyiben a talp is érintetté válik, ott pikkelyes hámlás alakul ki, rosszabb esetben, a bőr begyullad és vöröses színű lesz. A test más hajlataiban is megjelenhet a betegség, ami akár a későbbiekben ekcémához is vezethet.
A már fentebb is említett bakteriális felülfertőződés szövődmények (pl. érgyulladás, bőrgennyesedés) kialakulása miatt lehet veszélyes.
Diagnózisa
A betegség diagnosztizálásához a legtöbbször elegendő szemrevételezéssel zajló fizikális vizsgálat, amely a jellegzetes tünetek felismerésén alapul. Egyes esetekben, amikor célzott kezelés válik indokolttá, szükség lehet gomba- és baktériumtenyésztésre. Elmúlni nem akaró, súlyos fertőzöttség esetén gyanítani lehet valamilyen egyéb betegséget is a háttérben. Ennek tisztázására laboratóriumi vizsgálatokat is elrendelhet a szakorvos.
Kezelése
A megbetegedések nagy százaléka enyhébb lefolyású, ezért a gyógyuláshoz elegendőnek bizonyulnak a gyógyszertárakban vénymentesen beszerezhető, különböző formákban (krémek, spray-k) előállított szerek. A gyógyszerész tanácsa vagy a betegtájékoztatóban leírtak szerint kell történnie az alkalmazásnak, a tisztálkodást és a problémás terület szárazra törlését követően. A kezelés időtartama a fertőzés súlyosságától függ, de a kiújulás megelőzése érdekében a tünetek elmúlása utáni két hétben is folytatni kell a gyógyszerek használatát.
Ha pár hetet követően sem jelentkezik érdemi javulás, bőrgyógyászhoz szükséges fordulni. A szakorvos ilyenkor jellemzően orvosi receptre kiváltható, külsőleg alkalmazandó és szájon szedendő szereket ír fel.
Amennyiben a körömre is átterjedt a fertőzés, abban az esetben elhúzódó gyógyulásra kell számítani, mivel a beteg köröm csak olyan ütemben tud gyógyulni, ahogy az új köröm növekszik. Ez akár egy éven át is tarthat.
Megelőzés
A megelőzésnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy elkerüljük a gombák számára kedvező környezet létrejöttét a lábon. Ennek egyik fontos lépése a naponta történő lábmosás, amit minden esetben alapos szárazra törlés kell, hogy kövessen. Amennyiben lehetőségünk van rá, a megtörlést követően hagyjuk rövid ideig még szabadon a lábunkat, csak ezt követően húzzunk rá zoknit. Itt kell kitérni arra, hogy az általunk hordott ruhadarabok kiválasztásánál a természetes anyagokból készülteket részesítsük előnyben. Zokniknál a jó nedvszívó képességgel rendelkező pamut vagy a gyapjú lehet a megfelelő választás, cipők esetén pedig bőrből készült, jól szellőző darabokat vásároljunk, a műanyagból készülteket pedig kerüljük.
Közösségi zuhanyzók használata, uszodák látogatása során mindig vigyünk magunkkal papucsot, aminek az időnkénti fertőtlenítését se mulasszuk el. A cipők formalinnal történő fertőtlenítésére is figyelmet kell fordítanunk, beázásuk esetén pedig gondoskodjunk a megfelelő szárításról.
Különösen a háztartásokban hordozhatják a fertőzés veszélyét az olykor közös használatban lévő eszközök, textilfélék. Ilyenek lehetnek az ágyneműk, zoknik, törölközök, körömvágáshoz használt ollók. Itt sem maradhat el a fertőtlenítés. A ruhaneműknél magas hőmérsékletű mosással, más műanyag vagy fém eszközöknél klóros oldattal végezhetjük el ezt.
A tisztálkodás során próbáljuk kerülni a bőr kiszáradásához vezető forró kádfürdőt, helyette a rövid ideig tartó zuhanyozást helyezzük előtérbe. A kiszáradásra hajlamosabb bőrűek óvják testüket hidratáló, bőrápoló krémekkel.
Időpontfoglalás