A kardiomiopátiáról röviden
A kardiomiopátia azoknak a szívbetegségeknek az összefoglaló neve, amelyek a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezetnek és a szívizom saját betegségére vezethetők vissza. Ebből a meghatározásból adódóan a más betegségek (pl. koszorúér-betegség, szívbillentyű-betegség) által kiváltott pumpafunkciós károsodás legfeljebb csak másodlagos kardiomiopátiának minősül.
A kardiomiopátia előfordulása
A fejlett országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak. Ezek közül a kardiomiopátia csak egy kis részarányt képvisel, de az életet közvetlenül veszélyeztető betegségcsoportról van szó. Bármelyik életkorban kialakulhat, de a kockázat az életkor előrehaladtával nő.
A kardiomiopátia okai
A kardiomiopátia öt nagy megjelenési csoportja van.
1. Dalitatív (tágulásos) kardiomiopátia
Ebben az esetben a szív jelentős megnagyobbodása figyelhető meg, a szívizomzat mozgása azonban renyhe. A betegség okai nagyrészt ismeretlenek, de a betegek egyötödénél genetikai okok húzódnak meg a háttérben. Ha ismert okokról van szó, akkor másodlagos dalitatív kardiomiopátiával állunk szemben. Itt többféle okra vezethető vissza a betegség. A valvuláris ok miatt kialakuló kardiomiopátia a billentyűbetegség miatt létrejövő szívelégtelenség. Kiválthatják még bizonyos gyógyszerek, túlzott alkoholfogyasztás, magasvérnyomás betegség okozta szívkárosodás, a szívizomsejtek vérellátási zavara vagy szívizomgyulladás.
2. Restriktív kardiomiopátia
Ilyenkor a bal kamra tágulékonyságának ismeretlen eredetű károsodása következik be, ami a kamra telítődésének zavarát okozza. További kockázatot jelent, hogy a megvastagodott szívbelhártyán vérrögök rakódnak le.
3. Hipertrófiás kardiomiopátia
Hipertrófiáról a meglévő szövetek megvastagodásakor beszélünk. A betegek egynegyedénél a bal kamra megvastagodása a vér kiáramlási pályáján szűkületet okoz. Az esetek felében a betegség öröklődik.
4. Arritmogén jobb kamrai kardiomiopátia
Egyelőre ismeretlen eredetűnek tartott, nagyon ritka megbetegedés, melynek során a jobb kamra tágulása és jobbszívfél-elégtelenség alakul ki. Genetikai tényezőket gyanítanak a betegség hátterében.
5. Nem osztályozható kardiomiopátia
A hipertrófiás kardiomiopátiánál gyakori a panaszmentesség, és csak véletlen folytán derül fény a betegségre.
A kardiomiopátia más típusai rendszerint a szívelégtelenségre emlékeztető tüneteket produkálják. Először csak terhelésre, a későbbiekben már nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, szapora légzés figyelhető meg. A beteg terhelhetősége csökken. Időseknél gyakori az agyi keringészavar. Az alsó végtagban ödémás duzzanatok jelennek meg, ennek következtében az éjszakai vizelés egyre többször fordul elő. Sok betegnél szívritmuszavarok lépnek fel, de a betegség kihat az emésztőrendszerre is, mivel a vénás vér visszafolyása révén a beteg étvágytalanná válik, a máj megnagyobbodik, a májenzimek pedig megemelkednek.
A kardiomiopátia diagnózisa
A pontos diagnózis felállításához többféle eljárás alkalmazható.
A fizikális vizsgálat révén a szív megnagyobbodása jól kikopogtatható. A szívdobogás meghallgatása során hallhatók a billentyűproblémákra utaló zörejek, illetve a szívritmuszavarok. A tüdő meghallgatásakor tüdővizenyőre utaló hangok figyelhetők meg.
A képalkotó diagnosztikai eljárások közül is többféle alkalmazható a diagnózishoz. A szívultrahang láthatóvá teszi a megnagyobbodott üregeket, a megvastagodott szívizmot, de a szívelégtelenség súlyosságára is lehet következtetni belőle. Az MRI alkalmazása a szívüregek nagyságának meghatározásában segít. A kétirányú mellkasröntgen a tüdő érintettségét mutathatja ki. Az EKG a szívritmuszavarok azonosítását teszi lehetővé.
A koszorúerek állapotának feltérképezésére, az iszkémiás szívbetegség megállapítására vagy kizárására a szívkatéteres vizsgálatot alkalmazzák. Végül a szívizom-biopsziát kell megemlíteni, ami a szívizomszövetet érintő elváltozások vizsgálatával járul hozzá az elkülönítő diagnózishoz.
A kardiomiopátia kezelése
A kezelés az alapbetegség kezelésére, a szív pumpafunkciójának erősítésére, a szív tehermentesítésére irányul, ennek eredményeként javulhat a beteg életminősége. A páciens fizikai megterhelését minimálisra kell szorítani.
Ehhez igazodva az alábbi típusú gyógyszerek alkalmazása jöhet szóba.
1. ACE-gátlók
Az ebbe a kategóriába tartozó készítményekkel jelentős vérnyomáscsökkenés érhető el oly módon, hogy bénítja az angiotenzin konvertáló enzimet, ami a vérnyomásemelésben szerepet játszó angiotenzin II termelődéséért felelős. Hatásuk még abban is megnyilvánul, hogy gátolják a hosszútávú, pumpafunkciót tovább gyengítő szívizom-átalakulást.
2. Angiotenzin II-blokkolók
Hatásuk leginkább az ACE-gátlókra hasonlít, elsősorban a szív tehermentesítését segítik elő.
3. Vizelethajtók
A vizelethajtók szedésének célja, hogy a vér térfogatának csökkentésével a szív munkáját megkönnyítsék. Alkalmazásuk során azonban a szérum-káliumszint csökken, ezért a megfelelő káliumpótlásáról gondoskodni kell annak érdekében, hogy a ne romoljon tovább a szív teljesítőképessége.
4. Béta-blokkolók
Jótékony hatásuk a súlyos ritmuszavarok kockázatának csökkentésében nyilvánul meg, ezen túl a hormonrendszer befolyásolása révén javítják a beteg életkilátásait, illetve enyhítik a betegség tüneteit.
5. Kardiotonikumok
Ezeknek a gyógyszereknek a tipikus hatóanyagai a gyűszűvirág-alkaloidok, a milrinon, a dopamin, illetve a dobutamin, melyek a szív pumpafunkciójának erősítésében játszanak szerepet. A gyűszűvirág-alkaloidok hátránya, hogy növelhetik a ritmuszavarok kockázatát.
6. Véralvadásgátlók
A véralvadásgátlók a vérrögök kialakulásának megakadályozásában játszanak szerepet.
7. Ritmusszabályozó gyógyszerek, eszközök
Az ide tartozó készítmények a betegség során fellépő ritmuszavarok kezeléséhez járulnak hozzá. Életveszélyes kamrai ritmuszavaroknál indokolttá válhat beültethető defibrillátor behelyezése is.
8. Pacemakerek
A súlyosabb stádiumban lévő betegeknél a szív ingerületvezető rendszerét érő károsodás miatt a szívizom nem összehangoltan húzódik össze. Ebben az esetben több elektródával ellátott, úgynevezett biventricularis pacemaker hangolja össze a szívizomösszehúzódást, ami enyhíti a betegség tüneteit.
9. Antibiotikumok
Antibiotikumos kezelés a szívbelhártya-gyulladás megelőzésére vagy a sebészeti beavatkozások előtt alkalmaznak. Különösen fontos szerep jut ennek a kezelésnek a hipertrófiás kardiomiopátia esetén.
Végül meg kell említeni a szívátültetést is, ami a probléma végleges megoldását jelenti.
A kardiomiopátia gyógyulási esélyei
A betegség nem gyógyítható, csak kezelhető. A betegek halálát legtöbbször szívelégtelenség vagy súlyos szívritmuszavarok idézik elő.
Időpontfoglalás