Gyomorhurut

A gyomorhurut – vagy más néven gastritis – a gyomor nyálkahártyájának gyulladásos állapotát jelenti. Az elnevezés kifejezetten tág fogalom, ennek megfelelően nagyon sok tévhit tartozik hozzá, ami rengeteg téves diagnózist eredményezhet. Ahhoz ugyanis, hogy a gyomor nyálkahártyájának gyulladása magabiztosan megállapítható legyen, számos esetben endoszkópiára és szövettani vizsgálatra van szükség.

Ebből lehet megállapítani többek között azt is, hogy akut, vagy krónikus gastritis áll-e a háttérben. Amennyiben akut gyulladásról van szó, a szövettani képen jellemzően lebenyezett magvú fehérvérsejtek találhatók a nyálkahártyán. Ha viszont idült gyulladás alakult ki, akkor a szövettani vizsgálat kerek sejtes beszűrődése lehet árulkodó. Bár a krónikus gyomorhurut sokkal gyakoribb, mint az akut, azonban vannak olyan esetek, amikor ez a két elváltozás egyszerre is fennállhat a páciensnél.

A működés tekintetében a gyomor két nagyobb területre osztható fel, ami a hurut szempontjából sokszor fontos lehet. A felső kétharmadban, avagy a fundusban és a corpusban termelődik például a szerv anyagcsere folyamataihoz, a lebontáshoz és az emésztéshez elengedhetetlen fontosságú sósav és fehérjebontó pepszin jelentős része. Az alsó harmadban, avagy az antrumban azonban a hormontermelés a jellemző, illetve a motorikus működés, aminek hatására a táplálék az emésztőrendszer további részeibe tud kerülni.

A gastritis típusai a gyomor mindkét területén megjelenhetnek, az elhelyezkedés azonban a diagnózis mellett alapvető fontosságú a kezelés kapcsán.

A gyomorhurut kiváltó okai

Tudni kell, hogy a gyomor nyálkahártyájának akkut gyulladása az esetek többségében átmeneti állapot. Ilyenkor a gyulladás központi sejtes elemei a neutrofilgranulociták. Ha a beteg állapota nagyon súlyos, előfordulhatnak különféle felszíni sérülések, melyek az izomréteget nem haladják meg, ellenben így is kialakulhat szivárgó belső gyomorvérzés.

Az akut gyomorhurut leggyakoribb okai

Az akut gyomorhurut kialakulásának számos különféle oka lehet, melyek közül a következők a legáltalánosabbak:

Túlzott gyógyszerszedés. Bizonyos orvosságok, különösen az aszpirin, a mozgásszervi fájdalmakra kapható nem szteroid alapú gyulladáscsökkentők vagy a különféle tumorellenes szerek különösen sok gyomorpanaszt okozhatnak. Különösen az aszpirin például meggátolja a ciklooxigenáz enzim termelődését és működését, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a gyomor nyálkahártyájában megfelelő prosztaglandin-szintézis mehessen végbe. Ez azért fontos, mert aprosztaglandin segít a nyálkahártya természetes védelmi vonalának kialakításában, legyen szó akár az általa termelt sósavról, akár a kívülről bejuttatott káros ételektől, italoktól.
A sok gyógyszer mellett az eltúlzott alkoholfogyasztás szintén hozzájárul az akutgastritis kialakulásához. Különösen a röviditalok esetében jelent ez problémát, hiszen az etilalkohol jelentős mértékben károsítja a nyálkahártya érrendszerét.
Szintén a gyomor nyálkahártyájának amortizálását okozza az egészségtelen életmód, illetve az ahhoz kapcsolódó szokások. Ilyen például a rendszeres dohányzás, a csípős vagy erősen fűszeres ételek mértéktelen fogyasztásba vagy a túl sok kávé.
A különféle baktériumok, vírusok és gombák szintén szerepet játszhatnak a gyomorhurut kialakulásában. Különösen komoly veszélyforrás ezen a téren a már múlt század óta ismert Helicobacter pylori, mely azon túl, hogy nagyon sok típusában megjelenhet a szervezeten belül, bizonyított szerepet játszik az ún. késő típusú gyomorrák kialakulásában. A baktérium és a gyomorhurut kapcsolatát két ausztrál tudós bizonyította még 1985-ben. Ezzel azt is alátámasztották, hogy az ilyen típusú gyulladások antibiotikummal gyógyíthatóak.
Óriási ellensége a gyomornyálkahártyának a gyakori, vagy állandó stressz. Ilyen állapotban a gyomorban érösszehúzódás megy végbe, ami jelentős mértékben csökkentheti az ott megtalálható nyálkahártya véráramlását. Ez sérülékenységhez és akut gyomorhuruthoz vezethet, hasonló módon, mint a dohányfüstben megtalálható nikotin.
Az akut gastritis kialakulásához nagyban hozzájárulnak az étkezéshez kapcsolódó problémák, így például az, ha valaki túl keveset, túl sokat, túl ritkán vagy túl gyakran eszik, esetleg túl forró ételeket fogyaszt. Lényeges minden esetben az étkezések rendszeressége is, hiszen ez szintén hajlamosító tényező lehet.
Végül, de nem utolsó sorban fontos szót ejteni a gyomor nyálkahártyáját közvetlenül károsító külső tényezőkről is: mint a különféle maró hatású vegyszerek és vegyületek szándékos vagy véletlenszerű elfogyasztása a lúgos és a savas állagú vegyszerek mindegyike óriási kárt okozhat a gyomorban. (akár végleges nyálkahártya-elhalást, szűkületet, hegesedést, összenövéseket, extrém esetben pedig akár a gyomor kilyukadását is)

A krónikus gyomorhurut leggyakoribb okai

Amennyiben a gyomorhurut elhúzódó folyamatként van jelen a szervezetben, minden esetben krónikus vagy idült gastritis-ről beszélünk. Ennek a kiváltó okai a következők lehetnek:

Az akut gyomorhuruthoz hasonlóan a krónikus gastritistis előidézheti vírus, gomba vagy baktérium, különösen a fentiekben már említett Helicobacter pylori. Kifejezetten veszélyes, mert a fertőzést követően a baktériumtörzs a gyomor legalsó részében tenyészik, mélyen a gyomornyákban, ahol ostorszerű nyúlványaival közlekedik. A belső hámig ugyan nem hatol be, azonban a mirigyek üregeiben már kimutatható. Különösen veszélyes, mert a baktérium a nyálkahártya sejtjei között megtalálható kötőanyaggal táplálkozik. Ennek eltűnésével a gyomorsav a védelem nélküli sejtekhez is eljuthat, és maradandó károsodást szenved. Érdekesség, hogy a baktériumfertőzés bizonyítottan emberről-emberre terjedve történik, azonban a pontos módját egyelőre még a tudomány sem ismeri.
A krónikus gyomorhurutot sok esetben az autoimmun háttér is kiválthatja. Ilyenkor a gyulladás a gyomor felső szakaszában keresendő, és nem túl gyakori, az idült gastritis-es betegek csupán mintegy 10 százalékában jellemző. Kimutatásához a savóból kell mintát venni – a savócsökkenés vagy az esetenként felmerülő savóhiány ellenére –, ahol a mirigy fedősejtjeivel szemben termelődő ellenanyagot lehet kimutatni. Ez az ellenanyag nagyon rossz hatást gyakorol a gyomorban az intsinsic factor régiójára, ami azért problémás, mert ez a közeg elengedhetetlen a B12 vitamin felszívódásához. Ennek a hiánya márpedig rengeteg betegség, köztük a vészes vérszegénység (anaemia perniciosa) előszobája lehet.
Szintén akut gyomorhurut kialakulásáról beszélünk abban az esetben, ha a szerv alsó zárógyűrűjének (pylorus) funkciója valamilyen okból kifolyólag nem zár rendesen. Egy izomszervről van szó, ami sok esetben a tumor vagy fekély utáni csonkoláskövetkeztében veszíti el funkcióját, aminek hatására gyakran epe és lúgos kémhatással rendelkező vékonybélnedv áramolhat vissza a gyomorba, ezzel felborítva ott az egészséges kémhatást, gyulladásos állapotot kiváltva a szerven belül. Az elváltozásnak külön nevet is adott az orvostudomány, ez az úgynevezett reflux-gastritis, amit néhány ritkább kór, illetve a besugárzáson alapuló kezelések is előidézhetnek.

A specifikus gyomorhurut

Noha az orvostudomány alapvetően csak az akut és a krónikus gyomorhurutot különbözteti meg egymástól, fontos kiemelni, hogy bizonyos esetekben egy harmadik típusról is beszélhetünk. Ezt specifikus gyomorhurutnak nevezzük, ami azért érdemelte ki ezt a jelzőt, mert nem önmagában alakul ki, hanem egy másik betegséghez tartozik, esetleg valamilyen ritka, eddig még nem ismert vagy nem leírt típusról van szó. A leggyakrabban olyan problémákhoz társulhat gyomorhurut, mint a tuberkulózis (TBC) vagy a Crohn-betegség, melyek valamilyen formában befolyásolják a gyomor megfelelő működését.

A gyomorhurut tünetei

Amennyiben a gyomorhurut tüneteit vizsgáljuk szintén fontos megkülönböztetnünk egymástól az akut és az idült állapotot.

Akut gyomorhurut esetén

Az akut gastritis jellemzően azért nagyon veszélyes, mert a legtöbb esetben tünetmentes, illetve amennyiben okoz is valamilyen panaszt a páciens számára, akkor az lehet nagyon enyhe, alig észrevehető, de akár nagyon intenzív és erőteljes fájdalom, sőt belső vérzés is. Gyanú esetén érdemes odafigyelni a kevésbé egyértelmű panaszokra, mint például az étvágytalanság, a gyakori émelygés, a kellemetlen lehelet, a hányinger, a hányás vagy a szegycsont alatti folyamatos, esetleg vissza-visszatérő, netán étkezéshez köthető fájdalom, illetve diszkomfort- vagy teltségérzet.

Ha súlyosabb akut gyomorhurutról van szó, akkor jellemzően a tünetek is határozottabbak. A nyálkahártya eróziója miatt például a betegnek belső gyomorvérzése lehet, amitől határozottan feketés vagy teljesen fekete széklet (malaena), illetve kávézacchoz hasonlító hányadék (haematemesis) jelentkezik. Fontos kiemelni, hogy a gyomor vérzésének mértéke az esetek többségében nem egyenesen arányos a páciens állapotának súlyosságával, hiszen a már nagyon enyhe gyomorhurut is okozhat erőteljes vérzést.

Krónikus gyomorhurut esetén

Amennyiben a gastritis idült állapotú, az jellemzően olyan közvetlen tüneteket eredményez, ami a betegek számára hamar egyértelművé teszi, hogy gyomorproblémák állnak a háttérben. Példának okáért gyakran okoz hányingert, hányást, illetve kellemetlen érzést, fájdalmat a has felső területén. Nemcsak a tünetekre érdemes odafigyelni, hanem arra is, hogy minél előbb orvosi segítséget kérjünk, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a krónikusgastritis jelentős szerepet játszik a későbbi emésztéses fekélyek és a gyomordaganatok kialakulásában.

A hosszú ideig fennálló gyulladás egyik szerv esetében sem túl előnyös, a gyomor kapcsán pedig kifejezetten súlyos problémákat idézhet elő, így akár a mirigyállomány teljes pusztulása is kialakulhat tőle. A nyálkahártya mirigyeinek sorvadása (atrophia) ugyan később regenerálódhat, de ilyen esetekben tökéletlen mirigycsoportok, mirigyszaporulatok (hyperplasia) alakulnak ki. Ezek leginkább a vastagbélben megtalálható sejtekhez hasonlítanak, tehát megjelenésük nem a legszerencsésebb a gyomorban.

Nagyon súlyos esetekben előfordulhat a metaplázia folyamata, amikor a gyomorban megtalálható hámréteget pontosan olyan nyálkahártya váltja fel, mint ami a vékony-, vagy a vastagbélben is megtalálható. Ez azért különösen nagy probléma, mert a hámelváltozásokból nagyon gyakran rosszindulatú daganatok keletkezhetnek – különösen a vastagbélhez hasonló nyálkahártya gyomron belüli megjelenésekor.

A gyomorhurut diagnózisa

Beszéljünk akár az idült, akár a heveny gyomorhurutról, a pontos diagnózishoz minden esetben fontos, hogy az orvos alaposabban is megismerje a beteg életmódját, illetve az ahhoz kapcsolódó sajátosságokat. Különösen fontos, hogy a pácienst például milyen sok stressz ér a mindennapok során, ezért a diagnosztizálás mindig egy alapos állapotfelméréssel kezdődik, aminek során rengeteg más egyéb kérdésre is választ kell kapnia a kezelőorvosnak.

Példának okáért arra, hogy a beteg szed-e olyan gyógyszert, ami esetleg károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját, de a dohányzási-, alkoholfogyasztási- és étkezési szokásokat egyaránt felméri. Ezek ugyanis kivétel nélkül hajlamosító tényezők, melyek ismerete rendkívül fontos ahhoz, hogy a tünetekkel együtt a gyomorhurut lehetősége képbe kerülhessen.

Régebben a gyomorhurut diagnosztikájában fontos képalkotó módszer a röntgenvizsgálat volt. A mai korszerű diagnosztikus módszerek (endoszkópia) lényegében kiszorították ezen vizsgálati metódust a diagnosztikus repertoárból.

A mai diagnosztikus "aranystandard" az endoszkópia. A pontos diagnózis felállításához ezen vizsgálat mára már elengedhetetlen. Érzékeny és nagy szakértelmet igénylő folyamat, melynek során a beteg részéről is hatalmas türelemre van szüksége az együttműködési hajlandóság mellett, de a korszerű üvegszálas optikával és hajlékony csővezetékkel ellátott megoldások ma már akár egészen a patkóbélig eljuttathatók, és a pontos diagnózishoz elegendő vizuális információt képesek nyújtani a vizsgálóorvos számára.

Amennyiben a beteg valóban gyomorhuruttól szenved, akkor az endoszkópos vizsgálat során különféle nyálkahártya-eltérés vehető szemügyre, ezáltal például hámsérülések, de kivörösödött vagy bevérzett felületek is felbukkanhatnak a képeken. A vérzés kapcsán fontos kiemelni, hogy bár a gyomorhurut esetében nem kerül jelentős mennyiségű vér az emésztőrendszerbe, de a súlyosabb elváltozások kizárása érdekében mindig fel kell térképezni a keletkezett vér forrását. Amennyiben ugyanis egy súlyos fekély okozza a vérzést, akkor elengedhetetlen, hogy az minél hamarabb kiderüljön, ellenkező esetben a beteg rendkívül súlyos állapotba kerülhet. Ebből a célból az endoszkópos vizsgálat lesz a legjobb választás.

Ha idült gyomorhurutról van szó, akkor gyakran szükség lehet arra, hogy a nyálkahártyából endoszkópos mintavétel történjen, méghozzá a lehető legtöbb helyről egyszerre. Ezzel kizárhatók vagy alátámaszthatók a különféle gyanúk. Példának okáért, ha a gastritis hátterében autoimmun-folyamatok húzódnak meg, akkor elengedhetetlen a gyomor felső harmadából mintavételt venni, ha viszont Helicobacter pylori baktériumfertőzésre gyanakodik a kezelőorvos, akkor inkább az alsó harmadból vett minta bizonyíthatja vagy cáfolhatja a hipotézist.

A nyálkahártyából vett mintát a patológus szakorvos jellemzően mikroszkóp alatt vizsgálja. Ha valóban gyomorhurut áll fenn, akkor megfelelő nagyításnál nemcsak a sérült sejtek láthatók jól, hanem azok a kórokozók is, amelyek ezt kiváltották. Ha az említett baktériumot kell beazonosítani, azt a szövettani metszeteken belül egy speciális festéssel tudják kimutatni, vagy megfelelő tenyésztéssel egy speciális táptalajon, hiszen a Helicobacter jellegzetessége, hogy az ureázt lebontó tulajdonságai miatt az ilyenkor termelődő ammónia a tenyésztéshez használt táptalajt elszínezi.

Az orvostudomány arra törekszik, hogy az olyan gyomorproblémák esetén, mint amilyen a gastritis, a lehető legkevésbé megterhelő vizsgálatokkal tudják felállítani a megfelelő diagnózist. Többek között ebből a célból született a C13 és C14-gyel jelzett urea kilégzési teszt is. Ez is széles körben elterjedt diagnosztikus lehetőség, fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez kizárólag annak kimutatásában nyújt segítséget, hogy az adott betegben az adott pillanatban kimutatható-e a Helicobacter pylori baktérium, vagy sem.

A gyomorhurut kezelése

Valamennyi emésztőrendszert érintő betegség, így a gyomorhurut esetében is az egyik legfontosabb tényező a kezelés kapcsán az életmódváltás, a speciális diéta alkalmazása, amihez a legtöbbször dietetikus és gasztroenterológus segítségére lehet szükségünk. Különösen akutgastritis esetében a megfelelő étrend kulcsfontosságú a gyógyulásban.

Nemcsak a megfelelő alapanyagok kiválasztása nagyon fontos, hanem az is, hogy egyszerre csak kis mennyiségű ételt juttassunk a szervezetünkbe, tehát inkább többször együnk, de kevesebbet, hogy soha ne legyünk éhesek és fáradtak a túl kevés energiabeviteltől. Az összetevők tekintetében a különféle tej és tejtermékek fogyasztása elsőbbséget élvez, illetve minden olyan más étel, ami kíméletes a gyomorhoz. Ilyen a lágytojás, a rizs, a dara, a kétszersült, a keksz, a piskóta, a burgonyapüré, de kevés cukorral még a puding és a joghurt is szóba jöhet, sőt a házilag készített krémlevesek vagy turmixok egyaránt felvehetők a listára.

Amennyiben a gyomorhurut a heveny fázisában tart, a fentieket mindenképpen tartsuk be. Később aztán bővíthető az étrend kenyérrel, zsemlével, kevéske vajjal, tejföllel, burgonyával, parajjal, sőt akár főtt tésztás ételekkel, illetve olyan sovány húsokkal is, melyek egyben sültek és nem túl zsírosak. Néhány jobb minőségű felvágott, párizsi, virsli vagy mellsonka szintén ehető ilyenkor, gondosan ügyelve arra, hogy apró falatokban, jól összerágva jusson el a gyomorba az étel.

Határozottan tiltott gyomorhurut esetén bármilyen szeszesital fogyasztása – még bort sem ajánlott inni a savak miatt –, de a kávé és a dohányzás, a szénsavas, erősen cukros és zsíros ételek mindegyike kerülendő. Ezen felül nem tesznek jót a gyomornak az erős és csípős fűszerek, a bors, a paprika, a hagyma, a mustár, valamint az olyan ételek, melyek gázosítanak, így a hüvelyesek és a káposztafélék. Minden esetben érdemes kerülni az ecet használatát, és helyette inkább citromot alkalmazni, de a túl forró ételek kerülése szintén ajánlott.

Érdekesség, hogy a diéta kapcsán a modern orvostudományban megoszlanak a vélemények. Vannak orvosok, akik kitartanak mellette, mások azonban csak bizonyos kitételeket tesznek a beteg állapotának javulása érdekében.

A diétán felül természetesen gyógyszeres kezelést is kap a páciens. Ma már léteznek olyan készítmények, amelyek kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy egy vékony réteggel vonják be a gyomor nyálkahártyáját, amitől az rendszeres táplálkozás, megfelelő diéta mellett képes lesz gyorsan és hatékonyan regenerálódni. Fontos lehet továbbá a gyomorsav szekréciójának gátlására is – erre léteznek hisztamin H2-receptor-antagonisták és protonpumpa-gátlók (PPI) –, valamint a gyomorsav közömbösítésére a megfelelő savlekötők alkalmazás szintén rengeteg esetben indokolt.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a gyomorhurut hátterében bakteriális fertőzés áll, akkor minden esetben antibiotikumos kúra egészíti ki a fentieket. Alapos kivizsgálást igényel a folyamat, hiszen a Helicobacter pylori semlegesítéséhez mindig többféle gyógyszer (kétféle antibiotikum, savelválasztást gátló gyógyszer és újabban bizmut-készítmény is) kombinálására van szükség.

A kezelés során bár nagyon fontos a tünetek enyhítése – adhatók ezért a fenti gyógyszerek mellett fájdalom-, vérzés- és hányingercsillapító készítmények, valamint a gyomor mobilitását fokozó szerek –, azonban ennél is lényegesebb, hogy a gastritist kiváltó okok megszüntetésre kerülhessenek. Ez bakteriális fertőzés esetén antibiotikum, ha viszont a háttérben például a stressz, a túl sok alkohol, a cigaretta vagy a helytelen táplálkozás áll, akkor feltételek nélküli és azonnali életmódváltásra van szükség a beteg részéről a tartós gyógyulás érdekében.

Kezelés gyomorvérzés esetén

Az egyik legveszélyesebb állapot a gyomorhurut kapcsán a vérzés. Különösen a stressz által előidézett heveny gyomorhuruttól szenvedő betegeknél jelentkezik, akik jó eséllyel meggyógyulnak abban az esetben, ha az alapbetegség mellett a vérzés megszüntetésre kerül. A statisztikák szerint az intenzív osztályokon gyomorvérzéssel kezelt betegeknek csak mintegy 2 százalékánál alakul ki olyan súlyos állapot, ami végzetes lehet.

Az orvosok azonban mindent megtesznek azért, hogy a sav semlegesítését szolgáló-, vagy kifejezetten fekély ellen készült gyógyszerekkel mielőbb stabilizálják a beteg állapotát. A legnagyobb fejtörést a súlyos vérzések okozzák. Ilyenkor sokféle kezelés szóba jöhet annak érdekében, hogy mielőbb normalizálódjon a helyzet, hiszen ezek a vérzések a fentiekben említett módon halálos kimenetelűek is lehetnek.

Az endoszkópia közben alkalmazott hőkezelések révén a vérzések jó eséllyel elállíthatók, ám a hatás gyakran csak ideig-óráig tart akkor, ha az alapbetegségre nem derül fény, és nem is kezelik a hurutot, illetve a vérzést kiváltó problémát. Amennyiben a gyomorvérzés tovább folytatódik, segítséget nyújthat az érintett érben elősegíteni a véralvadást, extrém esetben azonban előfordulhat, hogy a páciens életének megmentése érdekében az egész gyomrot el kell távolítani.

Kezelési eljárások speciális esetekben

Mint minden betegségnek, úgy a gyomorhurutnak is rengeteg különféle speciális típusa ismert, melyek mindig más és más kezelést igényelnek. Lássunk ezek közül néhányat:

A plazmasejtes gyomorhurut esetén a kezelés leghatékonyabb módja az lesz, ha olyan gyógyszereket kap a beteg, amelyek teljesen meggátolják a gyomorsav termelődését.
A nyálkahártya sorvadásával járó gyomorhurut az orvostudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, ellenben a páciens így is egészséges életet élhet rendszeres B12-vitamininjekciók adagolásával.
Ha úgynevezett eozinofíliás gyomorhurutról beszélünk, akkor a hurut mérséklését kortikoszteroidok adagolásával lehet elérni, illetve néha műtét is szükségessé válhat.
Néhány esetben a gyomorhurutot Ménétrier-betegség is okozhatja. A legveszélyesebb típus, mert ilyenkor minden gyógyszeres kezelés hatástalan, így a probléma megoldásához elengedhetetlen lesz a gyomor részleges vagy teljes eltávolítása.

A gyomorhurut megelőzése

Hogy a gyomorhurutot megelőzzük, mindig nagyon fontos tisztában lennünk a fentiekben már kifejtett kockázati tényezőkkel. Amennyiben ugyanis tudjuk, hogy milyen életmódbeli sajátosságok segítik elő a kialakulást, akkor rengeteget tehetünk ellene.

Olyan esetekben például, amikor a heveny gyomorhurut tartósan szedett nem szteroid alapú gyulladáscsökkentők miatt alakult ki, érdemes felfüggeszteni a kérdéses szerek szedését, esetleg átállni kisebb dózisra vagy teljes egészében lecserélni őket. A modern orvostudományban már találkozni olyan gyulladás- és fájdalomcsillapító készítményekkel, melyek egyáltalán nincsenek rossz hatással a gyomorban található ciklooxigénáz enzimre, vagyis semmilyen formában nem károsítják a gyomor nyálkahártyáját.

Minden más esetben olyan életmódváltásra van szükség, ami jelentős hatást gyakorol az emésztésünkre. Példának okáért érdemes változtatni az étkezési szokásinkon, ezáltal napjában többször, de sokkal kisebb mennyiséget fogyasztani, hogy elkerüljük a gyomor túlterhelését, a gyomorsav túltermelődését. Utóbbi az étrend összeállítása kapcsán is rendkívül lényeges. Kerüljük a nyálkahártyát izgató és savasodást okozó ételeket, illetve összetevőket, így a túl sok fűszert, az erős és csípős elemeket, az alkoholt, a kávét, valamint a savas és ecetes ételeket.

Érdemes odafigyelni arra, hogy minden étkezésünk tartalmazzon sok rostot és fehérjét, közben pedig csak nagyon minimális zsírt, valamint szénhidrátot. Elhagyni ezeket az elemeket sem szabad, de mértékük csökkentésével alaposan megkímélhetjük a gyomrunkat. Kerüljük továbbá a szélsőségeket. A túl meleg vagy túl hideg ételek például óriási terhet jelentenek az emésztőrendszernek, pontosan úgy, mint a nagyon édes vagy a nagyon fűszeres dolgok. Érdekesség, hogy a gyomor nyálkahártyáját a közhiedelemmel ellentétben még a keserű csokoládé is nagyon irritálja, hiába ajánlják gyakran refluxbetegek számára, gyomorhurut megelőzéséhez nem a legszerencsésebb, legfeljebb kis mennyiségben fogyasztható.

Az ételek mellett az italokra is fontos odafigyelni. Sokan fogyasztanak például gyümölcslét azért, hogy kíméljék a gyomrukat, azonban a boltban kapható variánsok nemcsak rendkívül savas állagúak, hanem olyan sok cukor van bennük, mint valamennyi üdítőben. Érdemes ezért a gyümölcslé fogyasztását is minimalizálni, a szénsavas és alkoholos italokkal egyetemben. Helyettük inkább fogyasszunk minél több tiszta, szénsavmentes ásványvizet, napjában legalább 2-3 literrel, mellette pedig könnyed gyomorkímélő gyógyteákat (borsmenta, kömény) mézzel vagy ízesítés nélkül.

Amennyiben savtúltengéstől szenvedünk, refluxbetegek vagyunk, akkor különösen fontos odafigyelni a gyomorhurut kockázatának elkerülésére. Feltétlenül konzultálni kell egy szakorvossal a különféle savcsökkentő, savlekötő és nyálkahártyát bevonó gyógyszerek alkalmazásáról, amelyek segítséget nyújthatnak abban, hogy a túlsavasodás nem okozzon gyulladást.

Gyomorfekély vagy gyomorhurut?

A laikusok körében gyakran említik egy lapon a gyomorfekélyt és a gyomorhurutot, holott két, egymástól egészen eltérő elváltozásról van szó, melyek közül előbbi súlyos fekélyesedéssel jár, utóbbi pedig egyfajta gyulladással, aminek a megfékezése és kezelése rendszerint egyszerűbb. Hogy mitől lehet megkülönböztetni a kettőt? Bár a diagnózist mindig bízzuk inkább szakorvosra, azonban a tünetek ismeretével így is érdemes lehet tisztában lennünk.

A gyomorfekély egyik sajátossága, hogy bár ugyanúgy okozhat hasi fájdalmat, mint a gyomorhurut, ugyanakkor általános jellemző, hogy ez a panasz közvetlenül az étkezést követően teljesen megszűnik, majd ahogy a bevitt táplálék emésztődik, fokozatosan visszatér. Ugyanúgy jelentkezhet fekély mellett is hányinger vagy teltségérzet, a fűszeres, a túl édes ételek, illetve természetesen az alkohol pedig hajlamosak felerősíteni a tüneteket.

Nem szabad elmenni szó nélkül továbbá amellett sem, hogy a gyomorfekélynek nagyon súlyos kísérőtünetei és szövődményei vannak, ha a páciens nem fordul időben orvoshoz. Ide sorolható például az erőteljes vérzés, ami akkor következik be, ha a fekély olyan mélyre hatol, hogy a környező érfalakat megrepeszti. Ez akár jelentős vérzéssel és vérveszteséggel is járhat, általában sokkal nagyobb mennyiségű vér távozik ilyenkor a szervezetből, mint gyomorhurut esetén.

Ezen felül a fekélyesedés képes penetrációt is okozni. Ez azt jelenti, hogy a fekély gyakorlatilag kilyukasztja a gyomrot és átterjed a környező szervekre. Szintén súlyos vérzéssel, erőteljes, nagyon jól lokalizálható fájdalommal jár, ami már étkezés hatására sem szűnik meg, sőt nem is enyhül. Ha a beteg nem kerül mielőbb orvoshoz, és nem műtik meg, az rövid időn belül nagyon heves hasi katasztrófához és kórképhez vezethet.

Érdemes még kiemelni a gyomorfekély kapcsán a gyomor alsó szájadékának szűkületét – ilyenkor a táplálék nem tud átjutni a nyombélbe –, ami jellemzően gyakori hányással, vérzés esetén nagy mennyiségű, lokációtól függően élénkpiros vagy kávézaccszerű hányással távozik a szervezetből. A gyomorfekély veszélyét jól jelzi, hogy már gyanú esetén is fontos felvetni a páciens kapcsán a tumor gyanúját, mivel a gyomorrák gyakran fekélyes nyálkahártyával jelentkezik elsőként.