Miközben a nők egyre inkább tisztában vannak a prevenció fontosságával, sajnálatos módon még mindig sok a tévhit az egyes vizsgálatokról. A legtöbb félreértéssel jellemzően a HPV- és a rákszűrés kapcsán találkozhatunk.
Nem véletlenül, hiszen a HPV fertőzés is okozhat rosszindulatú elváltozásokat, azonban az orvosi gyakorlatban a kapcsolódó szűrés nem említhető egy lapon a citológiával, hiszen két egészen más, ám végső soron mégis összekapcsolódó problémát szűrnek vele az orvosok.
A közös bennük, hogy időben felismerve minden kapcsolódó betegség jó esélyekkel gyógyítható, így nem lehet elégszer hangsúlyozni a hölgyek számára az évenkénti rutinvizsgálat fontosságát egy nőgyógyászati szakrendelésen.
Időpontfoglalás Évente még mindig több száz méhnyakrákos esetet diagnosztizálnak itthon
A rákszűrés fontosságának hangsúlyozása a közelmúltban minden kétséget kizáróan előtérbe került a magyar lakosság körében, de különösen a nők között. Ennek az oka, hogy még mindig rendkívül magasnak tekinthető a megbetegedések száma.
Különösen a méhnyakrák esetén, mely a második leggyakoribb nőgyógyászati daganattípus, és csak hazánkban évente több mint ezer új beteget diagnosztizálnak az orvosok – köztük pedig nagyon sokat már késői stádiumban.
Erre utal, hogy az egyes esetek közül évente még mindig legalább 500-an életüket vesztik a méhnyakrák miatt. Érdekesség, hogy a betegséget a legtöbbször a Humán papillomavírus, vagy ismertebb nevén a HPV valamelyik fajtája idézi elő.
Miért keverik össze sokan a HPV-szűrést a rákszűréssel?
Innen eredeztethető a legtöbb félreértés, ami a két szűréstípus kapcsán megjelent a lakosság körében. A méhnyakrák kialakulása ugyanis egy hosszadalmas folyamat, aminek az előjelei könnyedén észrevehetők – különösen a HPV vírussal való érintettség miatt.
Egy HPV szűréssel ugyanis könnyedén felismerhető a fertőzés, ezáltal megelőzhető a daganat kialakulása, ugyanakkor egy citológiai vizsgálattal nem lehet kimutatni a vírus jelenlétét, illetve azokat a kezdeti folyamatokat, amelyek később a problémát okozzák.
Már ebből is látszik, hogy a két szűrővizsgálat között óriási különbségek vannak, az alábbiakban pedig szeretnénk egyértelművé tenni ezeket az eltéréseket annak érdekében, hogy mindenki felismerje: mindkét prevenciós eljárásra szükség van a betegség megelőzéséhez.
Mindent a citológiai vizsgálatról, vagyis a rákszűrésről
A nőgyógyászati rákszűréshez elsőként egy ma már rendkívül fejlett, az évtizedek során rengeteg változáson átesett megoldást, az úgynevezett Pap-tesztet alkalmazzák a nőgyógyászok.
Ezt az eljárást egy görög származású orvos, név szerint George Papanicolau fejlesztette ki még a negyvenes években, ami akkora áttörést hozott, hogy alkalmazásával érzékelhetően visszaesett a méhnyakrákos megbetegedések száma a nők körében.
Emiatt a teszt világszerte gyorsan elterjedt, és ma már kijelenthető, hogy a Pap-teszt kimagasló pontossággal tudja felismerni a méhnyakat érintő daganatos elváltozások egészen kezdeti állapotát is, ami rengeteg esetben életmentő lehet.
Hogyan zajlik a rákszűrés?
A citológiai vizsgálat során a méhnyakból vett hámsejteket vizsgálják meg annak érdekében, hogy a Pap-teszt segítségével gyorsan kimutathatók legyenek a gyulladások, a fertőzések, illetve az esetleges daganatos elváltozások.
A folyamat során a szakorvos egy Cusco-eszközt, vagy hétköznapibb nevén nőgyógyászati kacsát helyez óvatosan a hüvelybe, aminek köszönhetően feltárul a méhszáj. Első körben mindig az úgynevezett kolposzkópia következik, ami egyfajta szemrevételezés.
Egy a mikroszkóphoz hasonlító berendezés segít ilyenkor az orvos számára feltárni a legkülönfélébb látható elváltozásokat, így már ezen a ponton rengeteg olyan tünet észrevehető, ami esetleges problémákra utal a méhnyak hámfelületén.
A kolposzkópiát követően várható a konkrét mintavétel, amihez a nőgyógyász szakorvos egy speciális, leginkább keféhez hasonlító eszközzel hámsejteket vesz az érintett területről annak érdekében, hogy azokat laboratóriumi vizsgálatnak vessék alá.
Konkrétan a rákszűrés általában néhány perc alatt elkészül és normál esetben fájdalommentes vagy maximum kis kellemetlenséget okoz, az utána jelentkező enyhe rózsaszínes hüvelyfolyás pedig teljesen normálisnak tekinthető.
A citológiai lelet
Minden rákszűrés lényege a citológiai lelet, ami a tenyésztés és a laborvizsgálat miatt még nem tud elkészülni helyben. Optimális esetben 1-2 hét alatt megvan, de gyakran sokkal többet is kell várni rá a laborok leterheltségének függvényében.
Maga a lelet jelzi, hogy a sejtminta, avagy a kenet megfelelő volt-e. Amennyiben már a mintával probléma volt, annak az okát feltüntetik, szükség esetén pedig új kenetvétel következik, amire manapság már ritkán van szükség.
A P1-es és PS2-es érték
A legfontosabb eredmény ezen a leleleten jellemzően a P-érték, hiszen mindig ez jelzi, hogy van-e valamilyen elváltozás, és ha igen, akkor milyen irányú. Normál esetben a P1 és a P2 érték az ideális.
Előbbit általában a szexuálisan inaktív lányok és nők produkálják, de a párkapcsolatban élő vagy aktív szexuális életet folytató hölgyeknél a P2-es érték nevezhető teljesen normálisnak. A szakorvosok ezt hívják negatív leletnek.
A P3-as érték
Némi aggodalomra adhat okot, ha a leleten a P3-as érték szerepel. Az esetek nagy többségében ez az eredmény valamilyen gyulladást vagy fertőzést jelöl, de nagy odafigyelést igényel, mert akár a daganatos elváltozás előjele is lehet.
Utóbbit minden esetben egy hozzáadott CIN jelölés mutatja a leleteken. A nőgyógyászok ilyenkor gyulladáscsökkentő készítményeket írnak fel a beteg számára, és amint a gyógyszer elfogyott, a vizsgálatot újra meg kell ismételni.
Amennyiben a páciens ennek hatására visszakerül a P2-es értékbe, nincsen további teendő, ha viszont ismét P3-as érték születik – esetleg annál is rosszabb –, akkor újabb vizsgálatokra, gyakran szövettanra egyaránt szükség lehet.
A P4-es és P5-ös érték
Jellemzően komoly problémára utal, ha a citológiai leleten P4-es vagy P5-ös értéket látunk viszont, hiszen ez az eredmény mindig rosszindulatú sejtek meglétét jelöli, ami további vizsgálatokat tesz indokolttá.
Ebben az esetben ugyanis fontos tisztázni a daganat hátterét, annak elhelyezkedését, stádiumát, valamint azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a kezelésére.
Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy valamennyi nőgyógyászati daganattípus, de főként a méhnyakrák esetében a kezdeti stádiumú daganat nagyon jól gyógyítható, a túl későn felfedezett betegségnél azonban már csökkennek a túlélés esélyei.
A citológiai vizsgálat is hibázhat
Bár a Pap-teszt önmagában nagyon pontos és hasznos, valójában azonban csak egyfajta iránymutatást ad az orvosok kezébe azzal kapcsolatban, hogy a beteget alaposabban meg kell vizsgálni.
Az eredmény függvényében kerül sor a citológiára, ami egy hagyományos módszer, és sajnálatos módon nem elég hatékony, azaz gyakran hibázhat. Köztudott, hogy a citológia 30 százalékos hibafaktorral dolgozik, vagyis a rákos esetek közel harmadát nem ismeri fel.
Még nagyobb probléma, hogy a daganatos elváltozásokat megelőző műtéteknek is legalább a felét nem indokolja ez a vizsgálat, tehát olyan esetekben ad rossz eredményt, amikor az életmentő lehet.
Ezért fordulhat elő egy olyan anomália, miszerint minden második méhnyakrákos eset azoknál a nőknél alakul ki, akik rendszeresen járnak szűrésre, és dacára a kialakult problémának, a citológiai vizsgálat eredménye korábban negatív értéket hozott.
A szubjektív értékelés a probléma
Adja magát a kérdés, hogy miért fordulhat elő ez még rendszeres rákszűrés esetén is? Hogy megértsük a helyzetet, nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy miként működik a vizsgálat.
Mint ismert, a citológia célja, hogy időben felismerjék azokat az elváltozásokat és állapotokat, amelyek esetleges rákos burjánzásra utalhatnak. Ehhez a méhnyak belső és külső felszínéről vesznek hámmintát az orvosok, melyeket aztán laboratóriumban vizsgálnak.
Noha a mintákat alaposan, mikroszkóp alatt ellenőrzik, hogy rálelhessenek a kóros elváltozásokra, azonban alapvető probléma, hogy az eredmény minden esetben szubjektív értékelésen alapul, ez a szubjektivitás pedig az emberi tényező.
Ennek köszönhető, hogy az eredmények legalább negyven százalékban akár álnegatívak is lehetnek, vagyis tévesen nyugtatják meg a pácienst, holott a betegség már kibontakozóban van.
Az ismételt kenetvétel némileg növelheti ilyenkor az elváltozások feltárását, azonban komoly gondot jelent, hogy ez rendszerint nem indokolt. Ezért is fontos egyfajta kiegészítésként a HPV-szűrés, mely a citológia mellett lényeges szerepet játszik a megelőzésben.
A méhnyakrák tünetei
Amennyiben a méhnyakrákot nem sikerült idejekorán felismerni, a sejtburjánzást követően a betegség nagyon jellegzetes tüneteket tud előidézni a szervezeten belül. Lássuk a leginkább jellemzőket!
Problémás vérzés
Noha a vérzésproblémák mögött rengeteg elváltozás állhat, akár egy gyulladás vagy egy fertőzés is, de a méhnyakrák szintén minden esetben összezavarja a menstruációs ciklust.
Megváltozott hüvelyi folyás
A hüvelyi folyás megváltozása mindig valami problémát idéz elő a női nemi szervek kapcsán. Amennyiben a váladék színe, szaga, állaga és mennyisége tartósan megváltozik, az akár a méhnyakrák egyik tünete is lehet.
Fájdalmas szexuális együttlét
Nagyon jellemző – főleg előrehaladott daganatos elváltozás esetén –, hogy a korábban örömet okozó szexuális együttlétek hirtelen fájdalmassá, kellemetlenné válnak a nők számára.
Medencébe sugárzó fájdalom
A menstruációs cikluson kívül jelentkező, főként medencébe sugárzó fájdalmak is sok esetben valami betegségre utalhatnak. Gyakran csak felfázás vagy gyulladás áll a háttérben, de a méhnyakrák tünetei között is nagyon általános.
Fogyás, fáradtság, kimerültség
Valamennyi daganatos betegség esetén megfigyelhető tünetnek tekinthető a fogyás, a fáradtság vagy az általános kimerültség, így természetesen a méhnyakrák kialakulásakor is előfordulnak, de jellemzően már csak előrehaladott állapot mellett.
Mindent a HPV-szűrésről
A HPV-szűrés lényege, hogy a páciens megtudja: fertőződött-e a vírussal, hiszen ez a legtöbb esetben nemcsak kezelést igényel, hanem fokozott odafigyelést is, amiért a kórokozó elősegíti a méhnyakrák kialakulását.
Magát a tesztet a citológiai vizsgálat alkalmával nem végzik el automatikusan – ez az egyik legfontosabb tévhit –, vagy önmagában kell kérni, vagy a rákszűrés mellett, hiszen a laboratóriumi vizsgálat az ilyenkor levett kenetminta alapján elvégezhető.
Az úgynevezett HPV-teszt képes arra, hogy felismerje a kérdéses vírus egyik örökítőanyagát a sejtekben, ami laboratóriumi körülmények között, a megfelelő módszerekkel nagyon könnyedén kivitelezhető.
A vizsgálati módszer PCR-alapú (Polymerase Chain Reaction), ami kimagasló érzékenységgel rendelkezik, így már kisebb fertőzés, kevés mennyiségű vírus esetén is nagyon pontos eredményeket ad – a kórokozó jellegéről és típusáról egyaránt.
A nők immunrendszere képes legyőzni a fertőzést
Mint kiderült tehát, a HPV-szűrés a kérdéses vírus jelenlétének megállapítására, míg a citológiai vizsgálat a rákos elváltozások feltárására szolgál, azonban mindkettőt érdemes párhuzamosan, illetve rendszeres időközönként elvégeztetni.
A HPV jelenlétének pontos feltérképezése azért lényeges, mert amint lehull a lepel a vírus típusáról, az rögtön nyomon követhető lesz, illetve az is világossá válik, hogy mekkora kockázatot jelent a páciens számára.
Alapvetően kijelenthető, hogy a nők immunrendszere a legtöbbször magától megbirkózik a vírussal, átlagosan 6-15 hónap alatt a fertőzés elmúlik, azonban nem mindig nyomtalanul. Megfelelő kezelés nélkül ugyanis a HPV gyakran súlyos szövődményeket idéz elő.
Ezek között enyhébb elváltozásokat is találunk, de meglepően gyakran áll a meddőség és a méhnyakrák kialakulása mögött ilyen fertőzés.
Amennyiben a HPV jelenléte bizonyított, nagyon fontos 3-6 hónappal később megismételni a szűrést, különösen abban az esetben, ha a citológia is elváltozást produkált.
30 éves kor felett ajánlott a rendszeres szűrés
Ma már a HPV-szűrés azon túl, hogy teljesen fájdalommentes, rendkívül pontos eredményeket képes adni a beteg állapotáról, éppen ezért erősen ajánlott bizonyos kor felett, illetve bizonyos életmód mellett rendszeresen megismételni.
Az orvosi ajánlások szerint a partnereiket gyakran cserélő-, illetve a harmincéves korukat betöltött nők esetében legalább kétévente erősen ajánlott a teszt megismétlése, hiszen ezzel jelentős mértékben csökkenthető a méhnyakrák kialakulásának kockázata.
Ma már léteznek otthoni körülmények között is kényelmesen elvégezhető, teljesen fájdalommentes tesztek, így nem kell kötelező jelleggel orvoshoz fordulnunk a szűrés érdekében, csak akkor, ha az eredmény pozitív lett.
Ilyen esetekben azonban a szakszerű nőgyógyászati kezelés elhanyagolhatatlanul fontos, hiszen nagyon súlyos egészségügyi problémákat lehet megelőzni ebben a formában.
A HPV fertőzés tünetei
A HPV fertőzés egyik nagy veszélye, hogy sok esetben egyáltalán nem okoz tüneteket, ami azt jelenti, hogy a rendszeres szűrés még fontosabb, hiszen a legtöbb kórokozóval ellentétben a Humán papillomavírusnál még láz sem jelentkezik.
Bár a legtöbbször észrevétlen marad, ha az immunrendszer túlzottan legyengül – akár másodlagos betegség, akár életmódbeli problémák miatt – nagyon jellegzetes tünetek is társulhatnak hozzá.
Szemölcsök
Nagyon gyakori, hogy a HPV fertőzés vírusos szemölcsöket eredményez, melyek gyakran a tenyéren és a talpon is megjelenhet, sőt futószemölcsként is találkozhatunk vele. Szintén előfordulhat a vírus által előidézett condyloma, ami a nemi szerveken megjelenő szemölcsöket jelenti.
Hüvelyi folyás
Sok esetben okozhat a HPV megváltozott hüvelyi folyást a nőknél. Általánosságban a tartósan nagy mennyiségű, érezhetően felhígult váladék jelzi, ha vírusfertőzés áll a háttérben.
Cervikális diszplázia
A cervikális diszplázia más néven a méhnyakrák előszobája. Egy jellegzetes kipirosodást, illetve hámelváltozást jelent a méhnyakon, ami még jóindulatú probléma, de a daganatos megbetegedés előjele.
Méhnyakrák
Ma már bizonyított tény, hogy a HPV fertőzés egyik szövődménye és tünete is egyben a méhnyakrák. A kórokozó ugyanis határozottan hozzájárul az érintett hámszövet rosszindulatú elváltozásához.
Időpontfoglalás